Star Wars Mozaik

[Kenobi tábornok]

Nekem ez minden idők legjobb Darth Vader-jelenete. Brutális.

[Dzséjt]

Ez egy olyan hatalmas jelenet, hogy rá lehetne ejteni a Halálcsillagra és menten szétzúzná azt a röpködő golyót.  Emlékszem, hogy a moziban Jyn és Kassian halála után már csak egy laza levezetést vártam. Szaladnak a lázadók, elmenekülnek, annyi. Aztán elsötétült a folyosó, az ajtó elakadt. A lázadók megfordulnak, rettegve lesnek a vaksötét folyosó felé, majd meghalljuk a mechanikus légzést, és, ami a mai napig szerintem az egyik legerősebb vizuális apróság: a sötét folyosóból sötét füst/gőz szál kifelé, és nyeli el a még éppen látszódó fehér falakat. Mintha Vadert megelőzné valami sötét felhő, ami azt a kevés fényt is elszipkázza.

Aztán felvillan a vörös fénykard és Darth Vader ott áll teljes fenyegető valójában. A lázadók meg úgy merednek rá, mint ahogy Hicks lesett az alien hordára, amikor megpillantotta őket az álmennyezet fölött. És igen, a készítők nagyszerűen kapták el, hogy mi az, amit Vader még megtehet, mi nem túlzás. Nem csinál semmit, amit ne láttunk volna tőle korábban, de mégis az egész cool. Ahogy a plafonhoz szögez embereket, ahogy kirántja a lázadók kezéből a fegyvert, vagy éppen ahogy a puszta kezével passzol vissza egy lézersugarat.

[Ody Mandrell]

A zsivány osztag halála után még ez is.... Teljesen letaglózó jelenet. Mennyiszer emlegették korábban, hogy a Vader vs. Obi jelenetet fel kellene turbózni. Kárpótlásul megkapták ezt a jelenetet. 

[Nute Gunray]

Ez a jelenet a film megkoronázása volt. Ámulatból ámulatba estem. Vader a materializálódott rémálom, az elnyomó és brutális Birodalom leképeződése. És mindezek ellenére a lázadók tudják, hogy mi a tét. A biztos halál tudatában csak átjuttatták azt a nyomorult disc-et.

[Darth Porg]

Írtam már párszor, hogy az ANH-on és Vader-en szocializálódtam gyerekként, ahogy belépett a Tantive ajtaján azzal a súlyos rézfúvós zenével, aztán zene el és jött a szuszogás... ott tátva maradt a szám és teljes reccs, és örök Vader-fanság... szuszogott, nézte a halott felkelőket, és mintha az én mellkasomból is kiszívta volna a levegőt. Emlékszem tisztán a pillanatra, és ez még ma is üt nálam. 

Erre jön ez az Edwards srác, és megcsinálja velem újra, el se hittem.  Nem vártam már Vadert, örültem, hogy láttam a Mustafaron az Igazgatóval, az is cool volt, bejött, imádtam. Nem hittem volna, eszembe sem jutott, hogy valaha még átélem azt a feelinget. De mikor a szuszogás újra, aztán a fénykard bekapcs... hmmm. Megint jött a döbbenet, mint 35 évvel előtte, kb. A többit már leírtátok.  És ahogy ott áll végül lobogó köntösben, szól a Marsh, nézi a távolodó Tantive 4-et... az odaver bármilyen badass-nak tűnő bármelyik másik film akármelyik jelenetének. Vigyorogtam nagyon, libabőr, orgazmus. Most is kb., ahogy írom és emlékezem.  

Szerkesztve: 2019. Január 11. - Darth Porg

[Kargarosz]

22 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Ennél a jelenetnél pár helyen kissé furcsa a koreográfia, na meg ott van az egyik őr kezéből köddé váló fegyver is, ami szintén elég érdekes  

 

Én se szívlelem ezen epizódot, de azt el kell ismerni, ha van olyan jelenet amire azt mondod,hogy oda lett rakva az ez mindenképp. Látványtól kezdve a koreográfiáig bár lehetett volna kicsit hosszabb az nem ártott volna. 

Szerkesztve: 2019. Január 11. - Kargarosz

[pb69]

Rey+Kylo: Az egész jelenetsor úgy fantasztikus, ahogyan van. Látványos, pörgős, mégis tele szimbolikával és mélységi tartalommal. És utóbbi 2 miatt tartom én is olyan kiemelkedőnek. Amit Ody és Dzséjt is írtak már korábban. A helyszín a színekkel, a függönnyel és a környezet amortizálódásával remek szimbólumokat épít.

A mélységét pedig egyrészt az adja, ahogyan a harc a két főszereplő látomásaihoz kapcsolódik. Eddig is beszélt már róla Yoda vagy Obi-Wan, hogy a jövő folyamatosan mozgásban van, és a látomásokkal vigyázni kell, mert nagyon könnyen félreértelmezhetőek vagy épp mást sugallnak. Ez és az eddigiek alapján is lehetett érteni miről van szó, de most ez itt nagyon szemléletesen megmutatkozik. Mindketten látják előre, hogy egy oldalon fognak harcolni, erre vetítik ki a saját egyedi vágyaikat, amiből az áll össze a fejükben, hogy sikerül a másikat átállítani. Pedig erről szó sincs, a látomás ugyan beigazolódott, de teljesen másképp, mint ahogyan elképzelték.

És ehhez kapcsolódik a jelenet másik nagy tanulsága, miszerint a sötét vagy világos oldal nem teljesen kizárólagosak, pláne nem egyetlen végleges döntés határozza meg ki melyik útra lép. A jedik és a sithek is abban gondolkodtak, hogy ha valaki sötét útra lép, akkor onnantól kezdve eldöntetett a sorsa. Yoda és Ben is ezt mondják Anakinnak/Anakinról vagy Luke-nak. Sidious is azzal csábítgatja Luke-ot, hogy ha megöli az ellenségeit, akik történetesen a Birodalom fejei és sith-ek, akkor ezáltal végleg révbe ér a sötét oldalon. Rey és Kylo bizonyítják, hogy ez hatalmas tévedés, a pillanatnyi közös célért igenis össze lehet fogni egymással úgy is, hogy ez nem jelent semmiféle elköteleződést a másik iránt.

 

Vader a RO-ban: A jelenet brutális, hátborzongató, zseniális. Nekem Vader sosem volt annyira erős és félelmetes gonosz, mint amilyennek a popkultúrában hírlik róla. Eddig soha nem éreztem azt, hogy összeszorult volna a gyomrom vagy elfogott volna a rettegés és kétségbeesés, amikor megjelent. Én a RO-ban kaptam meg azt a Darth Vadert, akiről szólnak a "krónikák".

A Rebels tálalta nagyon szemléletesen azt, hogy mit jelent Vader jelenléte valahol. Pl. amikor Ahsoka rádöbben az igazságra, vagy amikor Ezra beszámol az érzéseiről. Amikor legbelül a zsigereidben érzed, hogy valami szörnyűség közelít,, eltölt az aggodalom és félelem, hidegséget érzel. Ezt az egyveleget ez a jelenet képes a leginkább közvetíteni. Kicsit én is átélhettem mit érezhetett mondjuk Ezra.

És végre látunk egy igazi, fékevesztett, ámokfutó Vadert, akiről már el tudjuk képzelni miért olyan hírhedt a galaxisban. Itt nem tartja pórázon senki, nem kötik a saját érzései és vívódásai, nem manipulálja senki, illetve ő maga se fogja vissza magát. Nem jelzésértékűen fojtogat egy-egy birodalmi tisztet vagy lázadót, nem a rohamosztagosok után kullog, hanem ő intézi az ügyet, a maga stílusában.

Gondolkodás nélkül, érzelemmentesen törtet a céljáért. Kell neki a lemez, senki és semmi nem állhat az útjába. Játszi könnyedséggel és kegyetlenséggel irtja a lázadókat, ösztönös és könnyed Erőhasználat kíséretében. Ilyen egy igazi sith nagyúr, mind megjelenésben, mind viselkedésben. Ezt láttuk eddig többször Maultól, ezt láttuk Sidious-tól a Mandalore-on, de akár Savage-t is említhetném. Végre valahára Vadertől is megkaptuk ezt, ami nekem eddig nagyon hiányzott. Még a páncél nélkül voltunk ehhez a legközelebb, amikor a Jedi Templomban mészárolta a gyerekeket, de az ugye off-screen történt.

[Pildi]

Nekem ez az egyik kedvenc képem a TLJ-ből. Nagyon bensőséges jelenet, aminek a különlegességét az adja, hogy olyan két ember teremt kapcsolatot, akik azelőtt csak ellenségként találkoztak, és itt rájönnek, hogy bizonyos szempontból sorstársak: mindketten magányosak. (Rey végül is nem az, de abban a percben mégis így érez.)

Ugyan később megtudjuk, hogy mindez Snoke mesterkedéséből fakad, de ebben a percben úgy lehet érezni, hogy akár valami jó is kisülhet ebből a kapcsolatteremtésből, ami még megfordíthatná a dolgok menetét. Amikor először láttam, én is arra gondoltam, amire Rey: Ben Solo még megmenthető, ami elég nagy fordulat lett volna. Aztán kaptunk is fordulatot, csak egy másikat.

A kép további pikantériája, hogy amikor ilyen szépen és harmonikusan látjuk együtt Reyt és Kylot, az az a kép, amit Luke is lát, amikor beront a kunyhóba, és neki éppen nem ilyen pozitív gondolatai vannak ettől. A boldog pillanat hamar el is oszlik.

 

Szerkesztve: 2019. Január 12. - Pildi

[Ody Mandrell]

A sequel trilógia két kulcsszereplője. Nagyon hangulatos kép, az ablakban a környező hegyek fekete ormaival. 

[Rog]

Az én választottam a SAGA überfontos jeleneteinek egyike. Több szempontból is fontos mert sok jelentős esemény alapjának tekinthető. Luke és Leia születése pozitív és negatív esetek sorát vonja maga után. A sorból a jó és rossz dolgokat eredményező sorsfordító pillanatok se maradnak ki. Tehát a születésük pillanata Galaxis szerte meghatározó mert nélkülük például szét lennének lőve Yavin-nál a lázadók, nem bukna meg a Birodalom, nem térne vissza Anakin és nem születne meg Beni/Kylo, stb.

 

Szerkesztve: 2019. Február 16. - Rog

[Ody Mandrell]

A folytatásokkal ennek a jelenetnek csak még nagyobb jelentősége lett. Nagyon már nem lehet hova fokozni.  

[Bomarr]

14 órával ezelőtt, Pildi írta:

Nekem ez az egyik kedvenc képem a TLJ-ből. Nagyon bensőséges jelenet, aminek a különlegességét az adja, hogy olyan két ember teremt kapcsolatot, akik azelőtt csak ellenségként találkoztak, és itt rájönnek, hogy bizonyos szempontból sorstársak: mindketten magányosak. (Rey végül is nem az, de abban a percben mégis így érez.)

Az SW-ben még sosem volt erotikus jelent, de azt hiszem ez van hozzá a legközelebb. Ahhoz képest, hogy csak két ember épp hogy megfogja egymás kezét az egész valahogy nagyon hm.... intim. Mivel a két szereplő két roppant magányos ember, aki keresi a helyét a világban valahogy ezután a jelenet után magától értetődő hogy kialakul köztük valamiféle kötődés.

[Donát]

Folytassuk ezzel a képpel.

Egészen egyedi kompozíció, és mégis mennyire sokat elmond a karakterek jelleméről.

a) Obi-wan türelmetlenül várja, hogy átrohanjon a kapukon és segítsen a mesterének

b) Qui-Gon ebben a kulcspillanatban is képes lecsendesíteni az elméjét és talán épp most végzi el azokat az Erő fortélyokat, ami által később megőrzi a tudatát

c) Maul dühösen várja, hogy végre rávethesse magát a prédájára

 

Egy fantasztikus párbaj kiváló megkoronázása a végjáték, ahol a misztikus olvasztó szeszélyesen működő automatizált sugárpajzsa elválasztja egymástól a párharc résztvevőit. A SAGA szempontjából hatalmas jelentősége van ennek a néhány percnek. Képzeljük el, mi lett volna, ha mondjuk Maul mindenkit legyőz (ami majdnem össze is jött) vagy ha b) Qui-Gon életben marad...

Arról nem is szólva, hogy Qui-Gon ezen meditációja könnyen lehet, hogy az Erő szellemek szempontjából is kulcsfontosságú.

[Dzséjt]

28 perccel korábban, Donát írta:

A SAGA szempontjából hatalmas jelentősége van ennek a néhány percnek. Képzeljük el, mi lett volna, ha mondjuk Maul mindenkit legyőz (ami majdnem össze is jött) vagy ha b) Qui-Gon életben marad...

Vagy ha Obi-Wan az Erőt használva felgyorsítja a futását.

 

[Donát]

Éppen most , Dzséjt írta:

Vagy ha Obi-Wan az Erőt használva felgyorsítja a futását.

 

Na igen. Akár az is lehetett volna, hogy Obi-wan hal meg, és Qui-Gon éli túl.

[Ody Mandrell]

Nekem itt a vörös energia kapuk tetszenek. Előrevetítik a tragikus véget. 

[Kenobi tábornok]

Akkor a mai kép.

 

Anakin és Obi-Wan megérkezik a hajóra, hogy "kiszabadítsák" a kancellárt és közben megütköznek Dooku gróffal. Obi-Wan hamar kiesik a buliból de Anakin ezúttal már sokkal erősebb és felveszi a kesztyűt a Dooku-val. Sőt! Anakin az új kardforgatási technikájának, a mechanikus kezének, a haragjának, a dühének és Dooku visszafogottságának köszönhetően térdre kényszeríti a grófot. Aztán Palpatine kiadja az ukázt Skywalkernek. "Öld meg!" Anakin hezitál, nem akarja kivégezni Dookut. Végül mégis megteszi. Ezzel pedig még egy lépéssel közelebb kerül a sötét oldalhoz.

 

A képet viszont azért választottam, mert a két fénykard, a kék és a piros baromi jól szimbolizálja az Anakinban lévő fényt és sötétséget. Főleg akkor néz ki jól a két kard, amikor keresztbe vannak téve.

 

 

[Ody Mandrell]

Pont erre a kettősségre gondoltam én is, nagyon jó kép ez a vívódó Anakinnal. 

[Pildi]

Könnyen lehet, hogy ha Palpatine nem biztatja, akkor végül Anakin mégsem nyakazta volna le a grófot. Dooku sem erre számított, rendesen meg volt döbbenve, amikor hallotta mestere buzdítását.

[Donát]

Igen, ugyanakkor jegyezzük meg, hogy Dookura mindenképpen halál várt volna. Sithként a Jediknek kötelességük elpusztítani, más kérdés, hogy talán elmondhatott volna ezt-azt, ha ki tudják hallgatni. Bár vélhetően ha Palpatine nem mondja, hogy "Öld meg!", akkor Dooku sem tálalt volna ki később. Ha viszont Anakin az "Öld meg" és a "Csináld!" felszólítások után is életben hagyta volna, akkor lehet Palpatine-nak lett volna egy "kisebb" gondja később...

[Pildi]

6 perccel korábban, Donát írta:

Igen, ugyanakkor jegyezzük meg, hogy Dookura mindenképpen halál várt volna. Sithként a Jediknek kötelességük elpusztítani, más kérdés, hogy talán elmondhatott volna ezt-azt, ha ki tudják hallgatni.

Persze, de két "rendes" módja lehetett volna a halálának: harc közben, vagy miután kihallgatják és tárgyaláson elítélik a Köztársaság ellen elkövetett bűnei miatt.

 

9 perccel korábban, Donát írta:

Ha viszont Anakin az "Öld meg" és a "Csináld!" felszólítások után is életben hagyta volna, akkor lehet Palpatine-nak lett volna egy "kisebb" gondja később... 

Szerintem ha Anakin nem öli meg ott helyben, akkor Palpatine maga intézte volna el valahogy máshogy. Hogy ne beszélhessen, és azért is, mert már megvolt a kiszemelt új tanítvány, nem volt rá szüksége. Persze így volt a legjobb: nem csak megszabadult Dooku-tól, hanem ráadásul Anakint magát is közelebb sodorta ezzel a Sötét Oldalhoz. Dupla haszon.

Ez az egész elrablósdi ezért is volt megrendezve, nem igaz? A szegény elrabolt főkancellár volt a csali.

[Pildi]

Mai képemet abból a filmből választottam, amelyet igazán csak A Sithek bosszúja után tudtam értékelni, mert nem tetszett benne a szerelmi szál. Aztán az Ep3 után valahogy minden a helyére került. Ez a kép az alatta levő Across The Stars dallamával együtt hatásos igazán, de képileg is nagyon szép a csókjuk után elváló és a halálba induló szerelmesek sziluettjével, a kapu sötét keretével szegélyezve, háttérben az aréna vibráló sárga világával. Gyönyörű az egész kompozíció. Ráadásul egyértelműen pozitív üzenetet hordoz a színvilág, hiszen hőseink a sötétségből tartanak a világosság felé, az egész ugyan megható, de nem baljós érzést kelt a nézőben. Nekem ez az egyik kedvenc jelenetem A klónok támadásában.

[Donát]

Ha ez a kompozíció nem is, de a felvezető beszélgetés baljósabb már nem is lehetne. “Az életünkön, félek, már nincs mit tönkretenni.” Nem túl reménykeltő szavak. Ráadásul jó nagyot tévedett Padmé.

[Ody Mandrell]

Ez a kép anno még a Geonosisi válogatásomba is bekerült.  

[Kargarosz]

Ennél a képnél igazából Padmé hátsó fedélzetén kívűl máshova nem lehet nézni   Persze jól rémlik  főleg mikor kicsit előrébb mennek,és világosabb a jelenet.

Szerkesztve: 2019. Január 20. - Kargarosz

[mui-ruy]

Jöjjön az a jelenet, amelyből nemcsak "legenda" lett, de aminek egyik kedvenc könyvemet, a Darth Plagueist is köszönhetjük, és ami egyúttal Ian McDiarmid kedvence volt a a 3. részből, ahogy azt a legutóbbi Star Wars Celebration-ön elmondta. Ez a beszélgetés sorsdöntő az egész Saga szempontjából. Lehet, hogy itt dől el végleg Anakin sorsa... Palpatine Anakin egész Jedi képzése alatt ott volt, mentorálta és figyelemmel kísérte az életét, mint "barátja". Ám tudjuk jól, mi volt a titokzatos Sith nagyúr igazi szándéka. Véleményem szerint a legjobban megírt párbeszédet hallhatjuk itt, beleértve az összes filmet, és a színészi játék sem lehetne már ennél jobb. Huszadszorra is hátborzongató végignézni, akár eredeti nyelven, akár szinkronnal. És még nem is beszéltem a sejtelmes zenéről a háttérben, vagy a gyönyörű képekről. Ez az egész színházi körítés nemcsak látványban lenyűgöző, de egyben jól tükrözi is Palpatine egész idő alatti színjátékát. Az biztos, hogy a főkancellár monológját Darth Plagueis-ről a mai napig idézik netszerte. Érdekesség, ami még feltűnt, és amit csak én látok bele: "Ez egy Sith legenda." Ezzel az egy mondattal kicsit nekem kanonizálta a Darth Plagueis című regényt, ami még éppen a Legendák kategóriába esett. Ha picit később jött volna, simán kánon lehetett volna, hiszen valahogy az egész előzmény-trilógia időszakot összeköti. Elolvastam, és minden összeállt ebből az érából. Mit gondoltok erről a jelenetről?

[RacerX]

16 perccel korábban, mui-ruy írta:

Érdekesség, ami még feltűnt, és amit csak én látok bele: "Ez egy Sith legenda." Ezzel az egy mondattal kicsit nekem kanonizálta a Darth Plagueis című regényt, ami még éppen a Legendák kategóriába esett. 

Elnézést...

 

[Ody Mandrell]

Valóban csúcspont, fantasztikus, sötét hangulata van az egésznek. Ahogy Palpi kiküldi a talpnyalóit, ahogy keresi Anakin gyenge pontját. Lucasra sokszor mondták, hogy nem tud írni. Nekik lehet mutogatni ezt a jelenetet. Egyébként rengeteget beszélgettünk erről a különböző topikokban. 

[Yoda József]

Nekem az tetszik nagyon, ahogy először Anakint milyen nyájasan üdvözli, mint egy öreg nagyapó, majd rögtön utána egy másodperccel később halálosan hidegen elküldi a talpnyalóit ("Leave us!"). Éles kontraszt, mintha nem is egy ember lenne a kettő. Ez is McDiarmid színészi képességeit dicséri. Az egész párbeszéd számomra az ő részéről a SAGA-ban nyújtott legnagyobb színészi alakítás (persze szorosan ott van mögötte a RotJ tróntermi jelenete, illetve a RotS azon jelenete, amelyben felfedi magát Anakinnak)

[Darth Revan9]

Nekem is az abszolút kedvenceim közé tartozik ez a jelenet minden szempontból. És fantasztikus érzés, hogy a Darth Plagueis-re való utalás egy külön regénnyé nőtte ki magát évekkel később. Méghozzá minden idők egyik legjobb és legsikeresebb Star Wars regényévé. Érdekesség, hogy a Darth Plagueis regény jobban teljesített eladásokban Amerikában, mint Luceno később írt Tarkin című műve. Milyen érdekes, hogy az ebben a jelenetben egyetlen mondattal elhangzó Darth Plagueis jobban érdekelte az olvasókat, mint a klasszikusnak számító Új Remény egyik főgonosza, Tarkin. Ez is ennek a nagyszerű jelenetnek köszönhető. Legalábbis szerintem.