Ugrás a kommentre

Egyéb fontos


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Az érzés, amikor 7 óra után bemegyünk az előadóiba, hogy megírjuk a menedzsment zárthelyit, erre fel a 70+ éves tanár közli, hogy már lement a dolog, pedig még egy csoport - abc névsor szerint - még maradt:

coffee middle finger GIF by Banggood

 

Szerencsére a gyakvezető tudta, hogy mivan és megíratta velünk a zht. :D

Hozzászólás ideje:

Ritkán szoktam magánéleti gondokról panaszkodni itt, most valamiért mégis úgy érzem, jól esne kiírni magamból ezeket, esetleg tanácsot is kérni itt...

 

24 évesen, hosszú idő után először ugyanis, ismerkedési gondjaim vannak. 2 hónap és kikerülök az egyetemről a nagybetűs életbe, munkát szerencsére találtam, februártól főállásban fogok dolgozni. És pont itt kezdődnek a problémáim. Kicsit úgy érzem, hogy elrohant mellettem az ifjúságom, amit jobban ki kellett volna használni ismerkedésre. Szerencsére barátaim vannak, velük fogunk közösen albérletbe is költözni. A problémám a másik nem megismerésével van, mint oly sok férfinak manapság :D Voltak egyébként kapcsolataim, szám szerint 3, ebből egy volt komolyabb, ami 2.5 évig tartott. Idén kora ősszel ért véget, ugyanis úgy éreztem, hogy nem működik tovább ez a kapcsolat, és másmilyen lányt szeretnék. Emiatt viszont úgy érzem, hogy ezt a 2.5 évet elvesztegettem egy olyan kapcsolatra, aminek nem volt jövője. És most, hogy itt vagyok a nagybetűs élet kapujában, felmerült bennem a kérdés: hol és hogy fogok én ezentúl új nőket megismerni az új munkahelyemen kívül (házi nyúlra nem lövünk, ugye...)? Az embernek ekkorra már nagyjából kialakult egy kapcsolati hálója, ismeretségi köre, és nem könnyű ebbe új embereket belevonni. Rendezvényekre, szórakozni is a társaságommal járok többnyire, így ott se igazán kínálkozik alkalom új emberek megismerésére (na meg szerintem diszkóban amúgy se lehet komoly kapcsolatépítés céljából ismerkedni... legalábbis nekem sose ment :) )

 

Úgyhogy gondoltam hát, teszek egy próbát társkereső alkalmazással. 3 és fél éve használtam korábban egy Okcupid nevű appot. Akkoriban azt hallottam, hogy ezen lehet alapvetően intelligensebb, érettebb emberekkel ismerkedni. És ezt is tapasztaltam, tényleg tudtam ott jókat beszélgetni lányokkal. A gond az volt, hogy mind külföldi volt akivel sikerült komolyabban beszélgetni :D (és külföldön is éltek, a többségük nem is Európában...). Akkoriban még Magyarországon eléggé ismeretlen volt az applikáció.

Na, hát most gondoltam egyet, hogy teszek egy újabb próbát. Most már azért több magyar használja az appot, viszont így is inkább csak külföldiekkel sikerült szóba elegyednem. Egészen a múlt hét szerdáig.

 

Szerdán match-eltem egy magyar lánnyal kb. 2 hónapnyi társkeresőzés után. (Aki nem ismerné ezt: a "match" azt jelenti egy társkereső app-ban, hogy kölcsönösen kedvelitek egymást első benyomásra. Profilokat dobál neked az app, te pedig jobbra vagy balra húzhatod az illetőt. A jobbra húzás jelenti a tetsziket. Match akkor van, ha jobbra húztátok a másikat mindketten.) Nagyon gördülékeny volt a beszélgetés, és személyiségileg is olyan lány volt, amilyenre én is vágyom. Így hát meg is beszéltünk egy randit, elmentünk együtt vacsorázni szerda este. És a randi is tök szuperül sikerült, csók is elcsattant, ahogy annak lennie kell, és meg is beszéltük, hogy vasárnap újra találkozunk. Aznap este még írogattunk egymásnak Messengeren, és még akkor is minden szuper volt. Aztán másnap, csütörtökön ő mintha egy másik ember lett volna. Tök érzelemmentesen írogatott. Én kérdeztem tőle, hogy mi a baj, erre csak annyit felelt, hogy dolgozik, főz, meg pakol egyszerre, és kevés ideje van most (péntek-szombat elmentek az anyukájával wellnessezni). Ok, nem firtattam tovább a dolgot. Aztán ma bevallotta, hogy amikor csütörtökön felébredt és visszagondolt a randira, úgy érezte, hogy "valami eltűnt", ezért eldöntötte, hogy a hétvégén nem fog írni, hogy megnézze, hiányzom-e neki, és hogy majd jelentkezik később. Kivárom még azért a vasárnapot, de ebből szerintem kijelenthető, hogy nem lesz semmi :) legalábbis nagyon rossz jel az ilyesmi a tapasztalataim szerint...

 

Úgyhogy ja... a társkeresős ismerkedés szerintem veszett ügy. És akkor felmerül a kérdés, hol lehetne ismerkedni munka mellett?

Hozzászólás ideje:

Az a lényeg, hogy nem kell erőltetni. Amennyiben sok emberrel találkozol és nyitott is vagy, előbb-utóbb összejön a dolog. Egyébként a pozitív szemlélet sugárzik az emberről, ami szintén bevonzhatja egy hasonló lány érdeklődését. Még akár a munkahelyen is, de az tényleg ingoványos talaj. A mélyebb kapcsolat kialakulásához ugye idő kell, ezért gondolom én is azt, hogy ezek a "randizzunk társkereső alapján, ahol majd 1-2 óra alatt eldől szerelmesek leszünk-e" eléggé hamvába holt dolog. Eleve sok embernek nem is a komoly kapcsolat a célja. A lényeg a lényeg, hogy szerintem a kulcs a társasági életen van: ha az megvan akkor jönni fog a nő is. 

Hozzászólás ideje:

Lehet, hogy ezzel a lánnyal ugrott a dolog, de szerintem a társkeresőkről általában nem kéne még lemondanod. Vannak más helyek is az Okcupidon kivül. Például Randivonal.hu. Az kicsit régivágásúbb, úgy értve hogy ott nincs match, helyette leveleket irogatsz amiknek a túlnyomó részére senki nem fog válaszolni, viszont az adatlapokból elég sok minden kiderül és rengeteg a budapesti, előbb utóbb pedig össze lehet hozni itt is randikat.

 

Mindenesetre 24 évesen még nagyon fiatal vagy. Magyarországon a férfiak átlagosan 32 évesen házasodnak először (tavalyi KSH adat).

Hozzászólás ideje:

@Yoda József, szerintem a befuccsolt kapcsolatok fontos mérföldkövek azon az úton, amelynek végén megtalálod azt, akivel hosszú távon el tudod képzelni az életedet, ez nem elvesztegetett idő - bár 2,5 év talán valóban már kicsit hosszú ennek felismeréséhez. De ha nem lennének ilyenek, akkor nagyobb eséllyel maradsz benne legközelebb is egy olyan kapcsolatban, amely hosszú távon nem működik.  A munkahelyi kapcsolatokról sem kell feltétlenül lemondani, egyrészt, mert hiába ugyanaz a cég, de lehet, hogy másik osztály/terület, ahol dolgoztok, másrészt manapság senki sem az első munkahelyén öregszik meg; ha itt találod meg az igazit, és ez kényelmetlen, akkor legfeljebb egyikőtök vált majd. Sok ismerősöm munkahelyen találta meg a párját, és így működött a dolog.  A diszkóban én sem hiszek, de olyan azért lehet, hogy egy baráti társaság bulit rendez, ahová meg lehet hívni külsős ismerősöket is, az én legjobb egyetemi barátom pl. így jött össze a legjobb középiskolai barátnőmmel. 

 

Számtalan variáció és esély van belebotlani a másik feledre, és jó hogy szakítottál, mert nem érdemes lehorgonyozni valaki mellett, akivel nem nincs meg az az érzésed, hogy hiányozna, ha nem lenne, nem egy társ úgy általában, hanem pont ő, csak azért mert úgy érzed egyre csökken az esélyed a megfelelő embert megtalálni.  Lehet, hogy a randi appos lány is így gondolja, bár mondjuk én azért egy randinál több alkalmat adnék a helyében ahhoz, hogy kimondjam, nem biztos hogy Te vagy neki az igazi, ha már megcsókolni is engedte magát. Viszont ha ő így gondolja, akkor tényleg nem érdemes erőltetni.  

A randi appok működéséről meg csak annyit, hogy azokhoz még több önismeret és tapasztalat kell, hiszen nagyon gyorsan zajlik minden, mindenki azonnali sikert akar, vagy a másik megy a levesbe. Hiába tetszenek bizonyos ember típusok (kinézet vagy hobbi vagy bármi alapján), de valamiért a kiválasztott emberekkel nem működik a dolog rendszeresen, akkor ott a keresőben van a hiba. Van egy olyan barátnőm, aki csinos, okos, sportos, rendkívül sok minden érdekli, gondoskodó, én főnyereménynek gondolnám - de mindig rosszul választott társat, akár randivonalon keresztül, akár egyéb fronton próbálkozott, sok kapcsolata volt (köztük háromszor férjhez is ment), de mindig kiderült, hogy ami rövidtávon vonzó volt a másikban, az hosszú távon nem működött. Meggyőződésem, hogy másfajta embereket kellett volna keresnie, de persze ezt ő nem ismeri be. 

 

Egyébként egyetértek Ody-val, a pozitív gondolkodás (és a jó humorérzék) beválik. :)  Nyitott szemmel és szívvel kell járni. :) 

Hozzászólás ideje:

Én nagyjából ugyan így érzek 27 évesen, sokat dolgoztam plusz mellette az egyetem, és hiába volt azért élménydús ez az időszak, mintha elment volna mellettem az idő. Van ez a quarter life crisis-nak nevezett dolog, ami kimondottan a húszonévesek érinti, szerintem én ebben vagyok pár éve.

 

Meg hiába gürcölök, valahogy nem érzem azt, hogy haladnék előre bármerre is egzisztenciálisan például. Most ez a gazdasági helyzetből jön, de engem elszomorít, hogy ha valaki nem vág hozzám legalább 20 milliót itt és most, akkor majd ha Isten úgy akarja, akkor 40 évesen fel tudok venni 40 évre hitelt, hogy legyen egy (jobb esetben) 30 négyzetméretes lakásom :roll: Persze nem azt mondom, hogy nélkülöznöm kell, mondhatni átlagosan élek, és megpróbálom a legtöbbet kihozni a dolgokból, de úgy érzem, hogy valahol ennél azért előbbre kellene tartani.

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

@Yoda József Először is tényleg nem késtél le semmiről, de ha tíz évvel idősebb lennél, akkor is azt mondanám, hogy abszolút érdemes próbálkozni, hiszen a változás amit elérhetsz bármikor is legyen az, mindenképpen a hasznodra válik. Most lehet ebben a jelenlegi helyzetedben ezt nem így éled meg (amikor megvan ez a vágyakozás akkor nehéz is így megélni), de amit Pildi írt szerintem nagyon fontos dolog. Az a 2.5 év semmiképpen sem elvesztegetett idő, mert még ha nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna, azért biztos vagyok benne (így látatlanba is), hogy voltak benne meghitt, örömteli pillanatok, ami miatt valamikor egy időben az a kapcsolat valahogy működött és tudtatok egymásnak olyat adni, amivel gazdagodtatok, ha mást nem, hát legalább tapasztalatot. Nem mindenki találja meg hamar azt a személyt, akivel tényleg minden klappol ezek a tapasztalatszerzések viszont hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerd önmagadat és az igényeidet, hogy mire vágysz egy kapcsolatban, hogy működik ez és ezek mind hozzásegítenek ahhoz, hogy amikor a megfelelő társsal találkozol, akkor már sokkal gördülékenyebben menjenek a dolgok, mivel jobban ismered magad. Az kiefejezetten dícséretes, hogy nem akartál bennemaradni egy olyan kapcsolatban, amiben nem kaptad meg azt, amit szerettél volna, hanem mertél váltani, ami most lehet egy nehézségekkel teli új helyzet elé állít. Ettől függetlenül lehet lesznek még olyan kapcsolataid, aminek nem az ásó kapa nagyharang lesz a vége, de azokat se tekintsd feltétlenül elvesztegett időnek, előbb utóbb meg fogod találni végül azt, akit szeretnél.

 

A párkereső oldalak közül én 4-5 éve próbáltam a randivonal.hu-t és arról pozitív tapasztalataim vannak. Néhány lánnyal sikerült is személyesen megismerkedni anno és ezek alapján én azt mondom, hogy tartalmasabb kapcsolatok kialakítására is alkalmas, szemben mondjuk az elsősorban inkább szexpartnerkereső Tinderrel (bár van olyan ismerősöm, aki ott ismerte meg a feleségét és azóta már közös gyerekük is van), de ott is érdemes tehát próbálkozni. Nekem az volt a megélésem az online ismerkedéssel, hogy mivel nincs meg igazán az azonnali, személyes kontaktus, így az ember hajlamosabb beleprojektálni, akár elvárásokat, akár félelmeket a másik személybe, ami mondjuk személyesen, élőben nincs jelen. Ettől még ott is nyugodtan próbálkozz, de a legjobb talán mégis az, ha az offline térben ismersz meg valakit. Ez lehet egy hétköznapi szituáció: boltban, könyvtárban, koncerten, vagy akár egy társasági összejövetelen is találkozhatsz idegenekkel (a tesóid - ha vannak - barátai, egy kollégád baráti köre esetleg). Kipróbálhatsz új dolgokat, mondjuk egy tanfolyamot, megtanulsz egy új nyelvet, vagy hangszeren játszani, esetleg elkezdesz valami új sporttevékenységet és rengeteg új emberrel ismerkedhetsz meg. A lényeg, hogy ne görcsölj rá, érezd jól magad úgy ahogy vagy, ne attól függjön a jólléted, hogy most van e melletted valaki (ettől persze egy teljesen érthető és általános igény, hogy szeretnél valakit) és ha ez mind megvan, biztos, hogy meglesz az akire vágysz. Tudom ez a legbénább tanács és az időbeli bizonytalansága kapcsán talán most nem is a legszívderítőbb, de ott fogsz rátalálni valakire, ahol és amikor a legkevésbé számítasz rá. 

 

5 órával ezelőtt, NorbiLordi írta:

Én nagyjából ugyan így érzek 27 évesen, sokat dolgoztam plusz mellette az egyetem, és hiába volt azért élménydús ez az időszak, mintha elment volna mellettem az idő. Van ez a quarter life crisis-nak nevezett dolog, ami kimondottan a húszonévesek érinti, szerintem én ebben vagyok pár éve.

 

Persze nem azt mondom, hogy nélkülöznöm kell, mondhatni átlagosan élek, és megpróbálom a legtöbbet kihozni a dolgokból, de úgy érzem, hogy valahol ennél azért előbbre kellene tartani.

 

Ezt sokan megélik, nem vagy egyedül, ki fogsz tudni belőle mászni, majd jönnek dolgok amelyek után úgy érzed, hogy nagyot lendült előre az életed! Ennek nem is kell feltétlenül anyagi természetűnek lennie. Azzal meg ne foglalkozz, hogy "hol kellene tartani", mindenki egyéni utat jár be, amit a saját körülményei befolyásolnak. Ezek lehetnek generációs szempontok is, 30-40 évvel ezelőtt egy teljesen másik társadalmi közegben kellett eligazodnia egy akkori korunkbeli fiatalnak, más volt a munkaerőpiac, más volt a lakhatás stb. Az a lényeg, hogy legyenek céljaid, álmaid, valami ami visz előre és megéri érte minden nap felkelni és utána menni fog minden. :peace:

 

Szerkesztve: - Wilde
Hozzászólás ideje:

Egy érdekes kérdésem lenne, hátha nektek van ötletetek:

 

Mostanában többször is megfigyeltük, hogy a nappali lámpa fénye kevésbé világos mint korábban. Amúgy egy panelban lakunk a földszinten. Annyira nem érdekelt minket, de egy pár perce különös dolog történt: fentről valahonnan egy erős, tompa puffanás hallatszott, és egyből sokkal világosabb lett a lámpa fénye. Szerintetek mi történhetett? :D Valami nagyteljesítményű gép leszívja az áramot a házban és most valamiért lekerült a hálózatról (tönkrement vagy leverte a saját szintjén a biztosítékot)? Ebben van bármi ráció?

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Megnyugtató a tudat, hogy az elmúlt két és fél hétben már kétszer próbálták meg feltörni a Facebook profilomat. Legutóbb alig pár perce. Jött az e-mail, hogy sikertelen bejelentkezés történt. A megnyugtató rész az, hogy egyszer sem sikerült. Mázli, hogy minden lehetséges védelem be van kapcsolva, az értesítésektől a kétszintes bejelentkezésig. Mindenkinek tudom ezt javasolni úgy alapvetően minden eszközére és olyan közösségi média felületen, ahol jelen van. Lehet, hogy egy fokkal kényelmetlenebb bejelentkezni, de inkább ez legyen kellemetlen, mint arra ráébredni, hogy valaki feltörte például a Facebook-fiókot.

Szerkesztve: - Dzséjt
Hozzászólás ideje:
10 perccel korábban, Dzséjt írta:

Megnyugtató a tudat, hogy az elmúlt két és fél hétben már kétszer próbálták meg feltörni a Facebook profilomat. Legutóbb alig pár perce. Jött az e-mail, hogy sikertelen bejelentkezés történt. A megnyugtató rész az, hogy egyszer sem sikerült. Mázli, hogy minden lehetséges védelem be van kapcsolva, az értesítésektől a kétszintes bejelentkezésig. Mindenkinek tudom ezt javasolni úgy alapvetően minden eszközére és olyan közösségi média felületen, ahol jelen van. Lehet, hogy egy fokkal kényelmetlenebb bejelentkezni, de inkább ez legyen kellemetlen, mint arra ráébredni, hogy valaki feltörte például a Facebook-fiókot.

De egyébként mi értelme feltörni valakinek a facebook profilját? És hogyan csinálják?

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
9 perccel korábban, Whill írta:

De egyébként mi értelme feltörni valakinek a facebook profilját? És hogyan csinálják?

Azt, hogy hogyan csinálják, azt nem tudom. Hogy mi értelme? Hát, gondolom van, akinek csak szórakozás, hogy rohadna rá egy döglött viziló. A rosszabb oldala, hogy sok infóhoz hozzájuthatnak. Cím, telefonszám, képek, amikről sok minden kiderülhet, barátok listája, akiknek személyesebb infóihoz szintén hozzáférhet, ha azt úgy állították be, hogy az ismerősök lássák, magánbeszélgetések a messengerben, stb. Illetve, ha az illető mondjuk cégek facebook-oldalait is kezeli, akkor az még komolyabb dolog, hiszen onnantól a profilt feltörő azokhoz is hozzáférhet: alkalmazottak listája, cégen belüli messenger beszélgetések, oldal menedzselése, regisztráltak névsora, stb.

Szerkesztve: - Dzséjt
Hozzászólás ideje:
22 perccel korábban, Whill írta:

De egyébként mi értelme feltörni valakinek a facebook profilját? És hogyan csinálják?

Klasszikus eset, ha pl. ugyanazt a jelszó+email cím kombót használod máshol is, és azt a másik oldalt feltörték, akkor kiszivároghatnak a bejelentkezési adatait és onnantól már csak be kell pötyögni. Bár gyanítom, hogy Dzséjt minden oldalon más jelszót használ, hogy ezt megelőzze. :) 

Hozzászólás ideje:
14 perccel korábban, Donát írta:

Bár gyanítom, hogy Dzséjt minden oldalon más jelszót használ, hogy ezt megelőzze. :) 

Jól gyanítod. Réges régen én is egy jelszót használtam szinte mindenhova, de, amint beléptem a dolgozó életbe és a digitális világ a munkaterületem lett, ezen változtattam. Most már nincs két olyan oldal, ahol ugyanaz lenne a jelszavam. Plusz mindenhol beállítom a maximális védelmet, főleg a kétszintest. Így, ha valaki a nem regisztrált készülékről vagy helyről próbál bejelentkezni (beleértve engem is), akkor e-mailt is kapok erről, plusz szükség van a telefonomra, mert vagy arra jön SMS, vagy XY kódgenerátoron kapom meg a kódot.

Nálam amúgy is különösen fontos a védelem, mert több hivatalos Face-oldalon is admin vagyok. Hogy mást ne mondjak, ha feltörnék a face-profilom, az SW Saga Fórum Facebook oldalához is azonnal hozzáférhetnének és galibát csinálhatnának.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.