Értékeld a filmet

[Darth Cupsy]

17 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Ezért lett a 4-ből 5?  

Hát ilyen egymást gerjesztő folyamatok összhatása, ugye megírtam azt a feljebbi szösszenetet, miután szombat délután láttam újra a filmet az csak megerősített, hogy tényleg így gondolom aztán, most láttam, hogy válaszoltál, és belegondoltam, hogy ha már tényleg úgy gondolom ahogy feljebb írtam akkor tényleg megérdemli az 5-öst  

[Yoda József]

Ez egy igazi, ízig-vérig SW rajongó filmje az ízig-vérig rajongóknak

[Pildi]

Nekem már több, nem rajongó, csak átlag mozinéző ismerősöm mondta, hogy nagyon tetszett neki. 

[Nute Gunray]

A fórumon kábé utolsóként végre én is láttam a filmet. Két szóval elöljáróban: fantasztikus volt. Egynéhány jelenetét meg is könnyeztem. Ez a film most valódi gyógyír volt számomra az elmúlt időszak nehézségei közepette.

 

Holnap bővebben is írok. Na meg végignyálazom az egész topikot + a képes útmutatót, amelynek fellapozását totális spoilermentesként sikerült megállnom, nem kis önuralommal.

Szerkesztve: 2020. Január 23. - Nute Gunray

[Yoda József]

1 perccel korábban, Nute Gunray írta:

A fórumon kábé utolsóként végre én is láttam a filmet. Két szóval elöljáróban: fantasztikus volt. Egynéhány jelenetét meg is könnyeztem. Ez a film most valódi gyógyír volt számomra az elmúlt időszak nehézségei közepette.

 

Holnap bővebben is írok. Na meg végignyálazom az egész topikot + a képes útmutatót, amelynek fellapozását totális spoilermentesként sikerült megállnom, nem kis önuralommal.

Most láttad először? És eddig elkerülted a spoilereket?

[Ody Mandrell]

Nute! Nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog de örülök ha bejött.  Főleg ha a gyógyulást is elősegítette. 

[Sinistra]

Hát gratula ehhez a mérhetetlen önuralomhoz, nekem már jóval a film előtt se ment

 

[Nute Gunray]

14 órával ezelőtt, Yoda József írta:

Most láttad először? És eddig elkerülted a spoilereket?

Igen, maximális mértékben. Fogalmam sem volt semmiről, csak a trailer adott kapaszkodót. Persze ezzel meg is fosztom magam az izgalmas teóriázgatásoktól, de igazat megvallva már az előző filmeknél se volt arra időm, hogy a spoilerekből naprakész legyek.

[Pildi]

30 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Igen, maximális mértékben. Fogalmam sem volt semmiről, csak a trailer adott kapaszkodót. Persze ezzel meg is fosztom magam az izgalmas teóriázgatásoktól, de igazat megvallva már az előző filmeknél se volt arra időm, hogy a spoilerekből naprakész legyek.

Szerintem meg így az igazi az élmény, mert ott a moziban csodálkozhatsz rá a filmre. Én is így voltam nagyjából, és nagyon nem bántam meg. 

[Dzséjt]

Szintén zenész!  

[Bomarr]

Most csak azt szeretném összefoglalni, hogy nálam miért ért 5 pontot ez a film.

Először is két olyan oldala van a Star Warsnak, amit különösen szeretek. Egyrészt igen csak ínyemre vannak a földhöz ragadtabb, komoly SW történetek. Mindennek valószínűleg egyszerű oka van. Amikor megismertem a Csillagok Háborúját még alig nőttem ki a földből. Kiskoromban a mesefilmekhez képest az SW komolynak és felnőttesnek tűnt. Míg például a Végtelen történetben egyértelmű volt, hogy a szívbemarkoló sztori mögött a világ csak egy díszlet, ami nincs igazán kidolgozva, addig a Csillagok Háborúja a szemetet lopkodó javákkal, és az indián módjára a vadonban élő buckalakókkal nagyon élőnek tűnt. Élőbbnek mint bármelyik fantasy világ amit akkoriban láttam. Igazából csak szépen lassan az évek múlásával derült ki előttem, hogy ez az egész egy jól csomagolt mesefilm-sorozat. 

Talán épp ezért van az, hogy azok a Star Wars történetek, amelyek komolyabban veszik magukat az átlagnál közel állnak a szívemhez. Mert nosztalgiát ébresztenek. Legyen szó akár a Zsivány Egyesről, vagy épp az olyan kánon könyvekről, mint a Thrawn, a Lázadás hajnala vagy az Alphabet Osztag (amit nemrég kezdtem el olvasni, de az eddigiektől le vagyok nyűgözve).

 

De van a Star Warsnak egy másik oldala: az, ahol a hangsúly a képzelet szárnyalásán van és, ahol bizonyos keretek között egészen vad dolgok is megtörténhetnek. Emlékszem mikor először a TCW elkezdte feszegetni az SW határait a zombikkal meg a Mortis-al még nagyon húztam a szám, de aztán egyre jobban megkedveltem azt a tényt, hogy a Csillagok Háborúja világa roppant rugalmas. Emiatt tud meglepő és érdekes lenni még évtizedek múltával is. Ami igazán megkedveltette velem a vad ötleteket a kánonban azok a képregények voltak: ott aztán volt kigyúrt hutt nagyfőnök a Nar Shaddaan, „vámpírbolygó”, sőt megkaptuk 3PO pszichopata, orvgyilkos verzióját is.

 

Talán számomra azért is szerethető ez az oldala az SW-nek mert visszanézve egyértelmű, hogy mindig is volt benne egy kis őrültség: elég csak az aszteroidában élő óriásféregre, a manókinézetű jedi mesterre vagy a gengszterbandát vezető „meztelen csigára” gondolni. Régen ezek gyerek fejjel úgymond normálisnak tűntek, de visszanézve nyilvánvaló, hogy az SW mindig is kacérkodott a vad fantasy ötletekkel.

 

És hogy hova akarok mindezzel kilyukadni? Nos oda, hogy a Rise of Skywalker érzésem szerint jobban megfogta ezt a mese oldalát az SW-nek mint bármelyik korábbi mozifilm. Az ep.9-nek kb. 10 perc kellett hogy teljesen elvarázsoljon. Exegolt látni a nagyvásznon már önmagában elképesztő élmény volt, de az igazi űroperás őrület csak ezután kezdődött. Ahogy átkapcsolunk a Falconra egymás után jöttek a meglepetések: kiderült hogy a Falconon most már besegít egy fura kéznélküli idegen lény is. Hőseink ezután leparkolnak egy jégaszteroidára, majd ahogy beindul az akció elkezdünk egyik helyszínről a másikra ugrálni: tűalakú sziklaképződmények, égig érő tornyok és végül egy űrszörny is felbukkan, ami bepuszilja a Tie Fightereket. Itt már fülig ért a szám. És egy-két kisebb szünetet leszámítva úgy is maradt a film végéig.

 

Imádtam Babu Friket, a fesztiválhangulatot a Pasaanán, a homokkígyót, az Első Rend „motorjait”, a villanásnyi flashbacket Luke és Leia gyakorlatozásáról, és azt hogy a hősök egy csillagromboló felszínén „lovagolnak”. Csak hogy hirtelen pár dolgot kiemeljek.

Mindemellett az ep.7 után J.J. újra bebizonyította, hogy nagyon érti, hogy kell szerethető karaktereket és erős dialógusokat írni. A humor nálam mindig 100 százalékig működőtt: a 3PO-s jelenetek sose voltak ennyire viccesek, mint itt. Pont ebben a filmben, ahol 3PO mellesleg a legdrámaibb jelenetét is megkapta.

 

Mégis ha az ep.9 legnagyobb előnyét kéne kiemelni akkor nálam az az utolsó fél óra lenne. Egy valamit már előzetesen elvártam a zárástól: hogy eszement epikus legyen. És ezt maradéktalanul megkaptam. A fináléban átjött az érzés, hogy ez most egy óriási ívű történet végső akkordja. Ha más nem lenne már csak emiatt megérte volna leforgatni az ST-t. A Jedi visszatér hiába teszi ki remekül a végső pontot Vader történetére, a Birodalom elleni harcot nem igazán tudta jól lezárni, valószínűleg azért, mert Lucas akkor még nem is akarta teljesen befejezni a történetet, hisz az összes korabeli interjúban a szinészek már a folytatás trilógiáról beszélnek. Valószínűleg ezért érték be az édibédi macikkal akik hűvösre teszik a Császár elit alakulatát. Számomra gyerekként, ahogy telt az idő egyre furább lett hogy a végére csak ennyit kaptunk. De most már azt mondom, hogy az ep.6-al nincs semmi baj ezen a téren, hisz itt az igazi nagy zárás. Egy elszabadult Palpatine-al, aki a Sith ősi templomában ahol valószínűleg pokoli erős a sötét oldal, olyan hatalomról ad tanúbizonyságot, hogy az elképesztő. Itt aztán már tényleg nincs színjáték, nincs pózolás a Birodalom alárendeltjeinek, a Császárt már csak sith hívek veszik körbe akik előtt az lehet aki: a megtestesült gonosz.

 

Egy szóval: bravó!

 

A film élvezetben az se nagyon tudott kizökkenteni, hogy volt egy-két ötlet, ami kifejezetten nem tetszett. Rey származása és az ahogy érdemi magyarázat nélkül rángatták vissza Palpatine-t, nem tetszik. De a filmekkel is úgy vagyok, mint az emberekkel. A hibáikkal együtt is tudom szeretni őket. Ez a film pedig úgy 99 százalékban akkora élmény volt, hogy önmagában pár rossz elem ezt nem tudja tönkrevágni.

Igazából nálam ez volt az első Disney-érában készült film, ami azonnal iszonyúan tetszett. Bár az ep.8-tól is letettem a hajam, a premieren a TLJ első felével még nem voltam teljesen kibékülve. Itt nem volt ilyen gondom. Rögtön baromira feldobott a film. 

[Donát]

36 perccel korábban, Bomarr írta:

A film élvezetben az se nagyon tudott kizökkenteni, hogy volt egy-két ötlet, ami kifejezetten nem tetszett. Rey származása és az ahogy érdemi magyarázat nélkül rángatták vissza Palpatine-t, nem tetszik. De a filmekkel is úgy vagyok, mint az emberekkel. A hibáikkal együtt is tudom szeretni őket.

  Bravó!

[Ody Mandrell]

@Bomarr ez nagyon lelkesítő lett. Épp ma láttam hetedjére, így levezetésnek jó volt olvasni a véleményed.  

 

Egyébként kár lenne másik franchise-t utánozni. Annyira egyedi az SW stílusa, hogy simán van helye a palettán. Szóval maradjon csak ilyen, mint most! Persze önmagában változhat, csak ne majmoljon mást. Erre itt nincs szükség, az SW egy erős brand. 

Szerkesztve: 2020. Január 24. - Ody Mandrell

[Nute Gunray]

Amikor a Trevorrow-fiaskó után Abrams kapta a feladatot, nem örültem: a hetedik epizódot látványos, de rendkívül ötlettelen filmnek tartottam, ahol a karakterépítés és a szereplők közötti dinamika, a színészi játék remekelt, a történet eredetisége viszont kevésbé volt jelen. Ezzel szemben a nyolcadik epizód egy jóval merészebb és újító filmnek bizonyult, ahol azonban a Star Wars esszenciája, érzésem szerint, kevésbé érvényesült és az új szereplők sem voltak szimpatikusak számára; mégis a TLJ-t nagyságrendekkel jobb filmnek tartottam, mint az elődjét, így a bejelentés után szkeptikus voltam.

 

Az első percek nálam nem is indult túl jól: kicsit kapkodósnak éreztem, peregtek az események (megpróbálok a film cselekménye sorrendjében írni az érzéseimről)., Kylo az egyik pillanatban a Mustafaron gyilkolászik (ahol ezek szerint létezik valami értelmezhető fauna), hogy aztán pillanatokkal később kiderüljön, Palpatine visszatérése nem mendemonda. Előhúzott kalap, nem vitás, magyarázat nincs, Snoke egy mondatban elintézve, mintha Abrams és a Disney az EP8-at kívánta "korrigálni" ebben az első pár percben. Amikor a trailerben felharsant az a sátáni kacaj, nem örültem, és most sem igazán érzem feltétlen szükségességét a feltámasztásának. Annak idején a Dark Empire képregény az egyik legfőbb érv volt sokaknak az EU ellen, és most ugyanezt a Disney is meglépte, még csak nem is mondanám, hogy annyira különböző körülmények között. A vegetatív, gépekkel életben tartott Palpatine szerintem nem a legjobb megoldás volt, egy holokron vagy valami Erő kivetülés jobb megoldás lett volna. Irtó sok dolga lesz a filmeket megtámogató médiumoknak (képregények, regények stb.), hogy ezeket az óriási hézagokat majd kitöltsék. A Kylo Ren-képregény már meg is kezdte ezt a feladatot. Az viszont egy eltúlzott, fals kritika, hogy a képes útmutató ismerete nélkül ne lett volna érthető ez a film: ez az EP7-re korlátozottan jellemző volt, itt azonban koránt sem. Akárhogy is, az Exegol a SW egyik leghátborzongatóbb bolygója, a villámlások és a felsejlő ősi, gigászi Sith szobrok pazar látványt nyújtottak. Minden fenntartásom dacára hihetetlenül csodálatos volt hallani ennyi év után nagyvásznon Ian McDiarmid orgánumát. Minden jelenetét uralta, minden mondata, szava, sóhaja egy fantasztikus momentum volt az egyszeri SW-rajongó számára... Újabb idézhető Palpi-mondatok... lenyűgöző.

 

A film az Ellenállás megjelenésekor találja meg a tempót. Rey edzése mutatja, hogy mentálisan egyelőre képzetlen, még egy gyakorló droid ellen is haragból harcol. Ennek majdnem BB látja kárát, még egy ilyen kis dühkitörés is ekkora kárt tud okozni. El se tudtam képzelni, hogy fog felbukkanni Leia hercegnő, aztán azóta utána olvastam. Carrie Fisher, isten nyugosztalja, minden jelenetéből sugárzott a méltóság és tekintély. Leia az Ellenállás bölcse lett, aki még élő legendaként, szellemi vezetőként ott van, de a stafétát és az operatív irányítást már átadta a fiataloknak. Ez egy, az EP7-tel kezdődő folyamat betetőzése, Leia fokozatosan, már-már észrevétlenül vonult a háttérbe, Crait alatt és után pedig már nagyon is nyilvánvaló ez a törekvése. Közben az Első Rend nem megnevezett kéme fontos információkat juttat az Ellenállás részére. A film közben nem is nagyon gondolkodtam, hogy ki lehet ez a kém, egyrészt nem volt biztos, hogy kiderül, másrészt az egész film annyira pörgött, annyira nem volt üresjárat, hogy ezen nem volt idő gondolkodni. A Millenium Falcon menekülése káprázatos volt, Abrams röpke pár másodperc alatt olyan helyszíneket villant meg, amelyek tényleg a Star Wars meseszerűségét erősítik: látványos változás a TLJ komor, kissé talán túlzottan is realisztikus helyszínei után. Poe és Finn remek párost alkot, kedvenc dezertőr rohamosztagosunk a TLJ-ben vitt, kissé szürke karaktere után visszatér régi önmagához (de azért ő továbbra is a TFA-ban a legerősebb, azt a szintet a karakter már nem ugorja meg), és végre Chewbacca sem nosztalgiafaktorként és töltelékszereplőként van jelen. Ezzel szemben Rose erre a filmre szinte teljesen eltűnt, kis túlzással degradálódott a Snap Wexley-k és Larma D'acy-k szintjére. Én nem kedveltem ezt a karaktert, viszont a mellőzése mintha óhatatlanul is a két éve gusztustalan módon megnyilvánuló fanyalgók és zaklatók narratíváját erősítené, ami korántsem szerencsés (Lucas ugyanezt lépte meg Jar Jar esetében 18 évvel ezelőtt). Aki viszont remek "visszatérést" produkált, az nem más mint C3PO. Most végre Abrams sokkal jobban nyúlt a droidhoz, mint előtte bármikor, vagy mint ahogy Lucas tette az egész prequel folyamán. Fontos szereplő volt, erős és vicces mondatokat kapott végig, és azt a jelenetet, amikor beáldozza memóriáját az Ellenállás érdekében, én bizony, megkönnyeztem. Vele szemben R2 sajnos végig negligálható karakter maradt (mint ahogy az egész ST-ben), BB ellopta tőle a show-t, újfent. Megrendítő volt, hogy ő volt az egyetlen, aki elkísérte Leiát utolsó "útjára". Annyi mindent látott ez a droid már...  Maz Kanata sem zavar már sok vizet, de az EP8-as, szerintem eléggé borzasztó kivitelezésű szerepeltetése után már ez is üdítő fejlemény. 

 

A Pasaana láttán először húztam a számat: ismét egy jellegtelen sivatagbolygó, de aztán a sziklák mögül felbukkan egy hatalmas és élettel teli népünnepély, a ruhák, a zene, a kirakodóvásár egy az egyben Marrakesh-t juttatta eszembe (pár éve jártam ott). A nyomozás-szál, amelyen Rey-ék végigmentek, egyébként nekem kimondottan tetszett. A Kylo-val való különleges kapcsolat folyamatos tehertétel a lány számára, aki így szinte egy élő jeladó az Első Rend számára. A nosztalgiafaktort Lando szolgáltatja, jó volt látni az öreget a film során, de érzésem szerint maximálisan nem sikerült kiaknázni a karaktert, és nagyon emlékezetes momentuma sem maradt meg számomra, még a film végi csata során sem, sajnos. Akárhogy is az események felgyorsulnak, Rey hihetetlen dolgokat produkál (egy aktív hajtóművel felszálló hajó megállítása...), de ezeket a grandiózus fejleményeket az ST-ben már megszokhattuk, mint ahogy már a "hiperszökkenéseken" sem akadtam fent. Persze már az első percektől kezdve sejthető, hogy Rey nem egy akárki... Itt megjegyezendő még, hogy a Ren lovagok szerepeltetése nekem csalódás volt, velük az egész trilógiában nem tudtak mit kezdeni, itt egyszerű verőemberekké silányultak, némi harci tudással. 

 

Nagyon tetszett, hogy a sithek nyelvét, írását úgy kezelték, mintha meg lenne átkozva, el is hangzik, hogy erről a Szenátus döntött akkor, mikor a jedik és a Régi Köztársaság "végleg" legyőzte a sitheket. A Kijimi képében kapunk egy újabb látványos helyszínt. Azt is láthatjuk, utcáról utcára, hogy milyen, amikor a megszálló Első Rend terrorizálja a lakosokat. A város valahogy a reménytelen posztszovjet térséget idézte meg nekem, gazdag ortodox pravoszláv múlttal. Az itteni pár másodperces kantinjelenet nekem sokkal jobban működött, mint a Takodanán, a felbukkanó lények is érdekesebbek voltak számomra. Örülök, hogy a románc Poe és Zorii Bliss között végül nem éledt fel újra, felesleges lett volna, és valahogy ez így sokkal jobban működött, emberszerűbb volt. Poe pofára esése vicces volt.  Babu Frik a kedvencem lett azzal az idegesítő hangjával. Egyébként is megfigyelhető volt, hogy a nem ember szereplők itt azért komolyabb, bár azért így sem meghatározó, szerepet vittek, mint akár az előző két részben (a lény, aki átadja a kém információját, illetve a bérgyilkos Ochi). Thripio érzelmes jelenetére már kitértem. Az események itt felgyorsulnak. Rey megtudja, hogy Palpatine unokája... nem mondom, hog álleejtős jelenet volt, mert egyáltalán nem, mert jelen állás szerint az egész lóg a levegőben, remélem a koncepció már meg van, hogy ezt kifejtsék, hogy Palpatine még is hogy és kivel, és az egyelőre névtelen fia miképp is lázadhatott fel... egyelőre én ezt nem tartom jó ötletnek, de megemésztettem. Egyébként is Kylo és Rey összes közös jelenete olyannyira vibráló volt, hogy ezt feledtette velem, a két színész nagyon jól érezte egymást érzésem szerint, Adam Driver az egész film legjobb színészi játékát nyújtotta. Közben megy az akciózás Kylo anyahajóján. Még az Első Rendről nem igazán ejtettem szót, de láthatjuk, hogy az addig kiváltságos és az apja révén a kezdetek óta jelen lévő Hux hatalmasat zuhant a hierarchiában egy év alatt. Az újonnan megismert főtiszt Pryde kellően markánsra sikeredett, bár kissé Tarkin-pótléknak tűnt a koponyaformájú ábrázatával (viszont amikor Palpatine hologramja tükröződött a hideg szemeiben, az hátborzongató volt). Chewie megmentve, és mellékesen kiderül, Hux a kém. Elvtelensége és személyes ellentéte odáig hajtotta, hogy inkább vesszen az Első Rend ügye, csak Kylo-t bukni látja. Az EP7-ben még brutálisan karizmatikus beszédét elharsogó Hux ironikus módon aztán lelőtt kutyaként végzi egy gyors jelenetben, hogy aztán személye soha többet ne kerüljön szóba. 

 

A következő helyszínről azt hittem, hogy a jól ismert Endor holdat láthatjuk, csak annak egy más szegletét, később tisztázódott bennem, hogy ez egy másik helyszín. Kapunk egy új karaktert, Jannah-t, akinek szerepét szerintem Rose bőven helyettesíthette volna. Ezek az új női karakterek, potenciális ám mégsem kiaknázott románcfaktorok, mint Jannah és Zorii, nem igazán működtek. A rozsdásnak induló, lezuhant Halálcsillag-darabkák látványosak voltak, a háborgó tengerrel együtt. Amikor a trónterem romjainál beindul a jól ismert zene, libabőrös lettem. Aztán a Rey és a Klo közötti párharc, s mindeközben Leia önfeláldozása olyan szépen van megkomponálva, hogy másodjára itt törött el nálam a mécses. És akkor csak ezután jön a csodálatos gyógyítás, majd a nagy öregek megjelenése, Luke Skywalker és Han Solo. Itt teljes eksztázisba estem, utóbbira pl. én egyáltalán nem számítottam. És nem csak úgy voltak, annyira szépen meg volt írva a forgatókönyv, hogy ez maga a Star Wars, annak minden csodálatos mélységével, a mutatandó bizonyíték, hogy miért is ejt rabul generációkat egy életre immár 40 éve. Ez a két jelenet megmutatta, hogy Abrams ízig-vérig rajongó. A Kijimi elpusztítása aztán megmutatja, hogy Palpatine semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Hiába rostokolt az öreg évtizedekig a Galaxis háta mögött, bukásának valódi okait Sith valója miatt nem értette meg. Másrészt az Alderaan elpusztítása olyan precedenst teremtett már, hogy a bolygók felrobbantása bevett hadviselési forma. Minden bizonnyal több civilizációt pusztítottak el Jedha óta, mint annak előtte bármikor (és ezzel arányosan ezek lélektani és megdöbbentő volta is folyamatosan csökken). 

 

Mikor hőseink visszatérnek, Chewie összeroppanása nagyon megindító volt. Egy év alatt mindenkit elveszített, aki fontos volt neki. Őrülök, hogy az új kúpdroid folyamatos szerepeltetésének is adtak némi értelmet (egy jó jelenete van, egyébként, még Rey-jel). Ráfordulunk a célegyenesre. Az exegoli csata annyira nem jött be nekem, látványosnak látványos volt, de több taktikai részt is elviselt volna, bár már az EP6-ban is a tróntermi jelenetet egészítette ki az ütközet és nem fordítva. Nem is inkább az űrcsatával volt gondom, hanem Finn-ék akciózása sikeredett kissé unalmasra véleményem szerint. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Lando hogy tudott ennyi hajót összegyűjteni ilyen rövid idő alatt, mi lehetett az az üzenet, amely begyújtotta a Galaxist. Ezt azért Abrams-ék kényelmesen megoldották. Wedge cameo-jának iszonyúan örültem. A tróntermi jelenet viszont mindenért kárpótolt (talán ezt az örök sith szektát, az arctalan tömeget nem tudtam annyira hova tenni, kik voltak ők?).  Palpatine és Rey szembenállása minden képzeletet felülmúlt. Az ősi Sith és Jedi,  a Sötét és Világos küzdött meg egymással. Amikor Palpatine mondta, ő most az összes Sith, lepergett előttem Naga Sadow, Darth Bane, Darth Plagueis, mindenki (és most itt lényegtelen, hogy mi canon és mi Legends), de ennél csak az volt a csodálatosabb, amikor megszólaltak a rég elhunyt Jedik szellemei, akiket mind ennek a megtestesült förtelemnek a Galaxist behálózó mételye pusztított el: kapásból Qui-Gon, Obi-Wan, Yoda és Windu hangját ismertem fel. A diád, mint rendkívüli Erő-kapcsolat segítségével aztán Rey és Kylo győzedelmeskedni tud, ezúttal már végleg eltüntetve az Uralkodót. És bár Kylo megdicsőül, én azért nem tudom elfelejteni a korábbi rémtetteit, részvételét a számtalan népirtásban, gyilkosságban. Ahogy ezt Vader esetében sem tudtam. Az ünneplés egyszerű és szép (Chewbacca évtizedek után megkapja a megérdemelt érdemrendet!), ha ez lett volna a vége, csalódtam volna (Lando jelenete kissé kínos volt), de az utolsó tatooine-i jelenet csodálatos lett, főleg az elhagyott és magányos farmmal és a kettős naplementével. Hogy aztán most a Galaxis milyen irányba fordul, az már egy másik kérdés, és nem biztos, hogy a közeljövőben erre választ kapunk. 

 

A saga méltó lezárást kapott, a sequel legerősebb filmjét kaptuk, minden hibájával együtt. Nekem ez a film egy fantasztikus utazást jelentett, egy megnyugtató lezárást. Ideje új korszakok, új kalandok után nézni. Nagyon fontos a még meglévő hézagok betöltése, de azt hiszem, ezekkel nem lesz gond. A sequel így is megáll a saját lábán. Nem hiszem, hogy ez lesz a kedvenc trilógiám, nálam az OT és a PT is koherensebb, ambiciózusabb, de így 7 évvel a Disney-vétel után egyértelműen kijelenthető, hogy a franchise sorsa, kisebb-nagyobb döccenőkkel, alapvetően jó kezekben van.

[Ody Mandrell]

46 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Másrészt az Alderaan elpusztítása olyan precedenst teremtett már, hogy a bolygók felrobbantása bevett hadviselési forma. Minden bizonnyal több civilizációt pusztítottak el Jedha óta, mint annak előtte bármikor (és ezzel arányosan ezek lélektani és megdöbbentő volta is folyamatosan csökken). 

Szerintem éppen fordítva. Ezek a kataklizmák azért annyira nem sűrűn vannak, viszont nagyot szólnak. Lando azért is tudhatta összegyűjteni azt a sok hajót mert a galaxis népe látta mi térhet vissza és köszönték, de nem kértek belőle újra. Főleg a Kijimi szétlövése után.

[Wilde]

5 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

@Wilde Te nem akarsz írni a TROS-ról?  

Január eleje óta folyamatban van egy hosszabb lélegzetű esszé a filmről... anno a szakdolgozatomon nem ültem ennyit, de meg fog születni, csak az utóbbi időszak elég sűrű volt számomra.

[Darth Riddick]

Én is adós vagyok egy hosszabb véleménykifejtéssel. A PodCast alkalmas felület arra, hogy kifejtsem a véleményemet, de az inkább több szereplős, beszélgetős jellegű műsor... szóval tőlem is várható majd írásos vélemény is a remekműről!

[Bomarr]

2020. 01. 24. - 22:20, Nute Gunray írta:

Ezzel szemben Rose erre a filmre szinte teljesen eltűnt, kis túlzással degradálódott a Snap Wexley-k és Larma D'acy-k szintjére. Én nem kedveltem ezt a karaktert, viszont a mellőzése mintha óhatatlanul is a két éve gusztustalan módon megnyilvánuló fanyalgók és zaklatók narratíváját erősítené, ami korántsem szerencsés (Lucas ugyanezt lépte meg Jar Jar esetében 18 évvel ezelőtt).

Én inkább azt érzem, hogy JJ az ep.8 új karaktereiért annyira nem volt oda, vagy JJ úgy volt vele hogy rendben vannak de ő a maga részéről nem nagyon akar velük mit kezdeni. Végülis DJ-t is visszarángathatták volna ha nagyon akarják. Nálam egyébként kifejezetten nagy plusz pont, hogy végül Rose és Finn nem jöttek össze. Addig még értettem, hogy Rose-nak megtetszett Finn, de Finn sose adta jelét annak, hogy ezen a szinten érdekelné a lány. Nem is volt kémia köztük. Annál a csókjelenetnél is Finn inkább olyan fejet vág, hogy "hát ez meg mi volt".

[Dzséjt]

Rose-nak (és DJ-nek is) az ep8-ban a szerepe szerintem annyi volt, hogy irányt mutasson az életben még kissé csőlátású Finn-nek. Nem feledhetjük, hogy a d'qari csata előtt pár nappal Finn még rohamosztagos volt, aki a világból nagyjából a Csillagpusztító, a Supremacy és a Finalizer falait ismerte. Ennek hatása az, hogy szinte elolvad a gyönyörtől a kaszinóban, ahogy az is, hogy a világot fehérre és feketére osztja, ráadásul újdonsült szabadságában kissé önzővé is vált.

Rose mutatja meg, hogy érdemes a csillogó felszín alá nézni, ő az, aki rámutat arra, hogy saját maga és saját belső körén túl (amiben ekkor még csak Rey tartozott bele) érdemes mások érdekeit is nézni. Persze Rose sem volt tökéletes tanár, mert ő is feketében és fehérben szemlélte a világot, ezért kellett DJ, aki megmutatta a szürke árnyalatát is.

Mivel Finn az ep8 végére megérett, az ep9-ben e két szereplőnek feladata már nem volt. DJ-t szerintem helyesen nem hozták vissza, teljesen felesleges lett volna. Eleve az ő alapelve az, hogy "ne csatlakozz", így legfeljebb csak a karakter megerőszakolása árán lehetett volna beleszuszakolni a sztoriba, vagy egy cameo erejéig, mondjuk ücsöröghetett volna Kijimi bárjában, de csak ennyire meg felesleges lett volna. Rose-t visszahozni már szükségszerűbb volt, mint az Ellenállás egyik nevesített és szerepet kapó tagját. Neki találhattak volna valami új funkciót, ami jelentősebbé teszi személyét - azzal viszont nem értek egyet, hogy alkalmas lett volna Jannah helyét betölteni, mert ő más funkciójú karakter -, viszont szerintem a jobb utat választották: kicsinyítették a szerepét. Néha ez a jobb út. Nem mindig az a jó ám, ha mindenkit belezsúfolunk, fontos szerepeket adunk, csak azért, mert hát az előzőben is olyan figura volt. A szereplőknél megvannak a fontossági szintek, nincsen egyenlőség. Rose fontos szereplő volt az ep8-ban Finn részéről, de ez nem jelenti azt, hogy fontosnak kell lennie más okból a következő részben is. És szerintem szerepét tekintve Rose-t a legjobb módon kezelték. Nem vonták félre, elég sokat jelen van mellékszereplőhöz képest, sőt még ő találta ki, hogyan lehet a Xyston csillagrombolókat megsemmisíteni, ugyanakkor nem is nyomták feleslegesen előtérbe.

És ez nem feltétlen megfutamodás, hanem annak felismerése, hogy Rose önmagában nem egy hasznos karakter. Johnson tényleg csak Finn "világi oktatójának" írta meg, semmi extra nincs benne. Csak egy egyszerű technikus, ennyi az össz képesítése. Finn és Poe mellett ez hasznos volt, mert egyik sem műszaki zseni, ugyanakkor most a két fickó mellé betársult Rey és Chewbacca. A jelenlétükben mi szükség van egy harmadik technikusra? Csak azért, hogy ott legyen, mert az ep8-ban is ott volt?

[Donát]

2 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

azzal viszont nem értek egyet, hogy alkalmas lett volna Jannah helyét betölteni

Ezzel maximálisan egyetértek. Finn szemszögéből Jannah nagyon fontos karakter, hiszen végre valaki, aki teljességgel megérti, hogy min ment keresztül FN-2187, mire Finné vált. Azzal, hogy megismeri Jannah sztoriját, kicsit jobban megérti saját magát is és rájön, hogy ez nem egyedi dolog a galaxisban. Ha eddig nem lett volna világos számára, megértheti, hogy nem vele volt a "baj", hanem az Első Rend volt mindvégig az, ami nem normális dolgokat művelt velük. Ja és erősíti az egész a kapcsolatát az Erővel is. Rose bármennyire akart volna is, sosem tudott volna ennyire egy húron pendülni Finnel.

[Bomarr]

Nem tudom máshol volt-e szó róla, de az Oscar gálán Rian elmondta, hogy tetszett neki az ep.9. 

 

“I had a blast, man. Made me so proud, and seeing the heart and soul that J.J. (Abrams) put into it. And seeing my friends who were in the movie just like, bring the whole thing to a conclusion. Yeah, for me as a Star Wars fan, it was a really special experience.”

 

Nyilván Rian nem mondana rosszat egy új Star Wars filmre. Ezt a Solo bemutató idején még maga is megjegyezte. De az interjúból nekem úgy tűnik hogy tényleg tetszhetett neki. Itt meg lehet nézni (a végén beszél az ep.9-ről):

 

Kelly Marie Tran is kifejtette a véleményét:

 

“[The Last Jedi] was my first movie, you know? So I think that I’m finally starting to realize that when you’re in something of that caliber, there’s so many people working to make something out of love. And no matter what you do, there’s always going to be people that aren’t happy with that. But I think that the best lesson that I’ve learned is to have fun and be present in the moment… I think that I’m really just amazed at the way that [J. J. Abrams] was able to sort of wrap up all these incredible stories. There were so many characters! At the end of the day, I got to be part of something bigger than me, and that’s really special.”

[Ody Mandrell]

Reméljük benne van még a kalapban.  Majd egyszer...

[Dzséjt]

Na, így a kritikám 20. oldalánál járva kezdem azt érezni, hogy most már több van mögöttem, mint előttem. Kylo már eldobta a kardot, Poe is beszélt Landóval. Lassan csak meglesz a kritikám vége.  

[Ody Mandrell]

A fene...én meg már azt hittem azt tetted be.  

[Iqvi]

7 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Na, így a kritikám 20. oldalánál járva kezdem azt érezni, hogy most már több van mögöttem, mint előttem. Kylo már eldobta a kardot, Poe is beszélt Landóval. Lassan csak meglesz a kritikám vége.  

A fene Dzséjt, ugye lesz belőle keményfedeles gyűjtői dedikált kiadás is 3D borítóval, vagy a Gurun fog megjelenni fojtatásos cikksorozatban?

[Darth Revan9]

Már folyamatban van a kritikám írása. Csak eléggé elfoglalt vagyok, nem tudom mikor leszek kész. Már a második oldalt írom Word dok-ban és nem látom a végét.

[Darth Revan9]

Skywalker kora film vélemény

A IX. epizóddal egy grandiózus lezártást kapott a Star Wars Skywalker saga-ja. Nyilván nem ez lesz a végső zárás, max. csak a Skywalkerek első. ismert dinasztiájának sorára tesz pontot. Ugyebár a film végkifejlete alapján Rey, aki felvette a Skywalker nevet simán alapíthat családot, és így új Skywalker vonalat indíthat útjára.

Annyi minden lenne, amit írhatnék erről. Azt se tudom, hol kezdjem. A film biztos, hogy sűrített volt. Rengeteg cselekményszálat sikerült bepakolni. Valahogy úgy érzem lehetett volna ez a sztori hosszabb is. Mondjuk legalább fél órával. Ennek ellenére nagyon élveztem. Az ébredő Erő nem keltett bennem maximális elégedettség érzést, ezzel szemben a Rian Johnson kiváló rendezésében bemutatásra került Az utolsó Jedik már igen. Elég csalódott voltam, mikor Abramst jelölték ki rendezőnek. De ezúttal félelmeim alaptalanok voltak. Két apróság bökte csak a csőrömet, de az összképnek ezt teljesen sikerült elnyomnia. Most utólag úgy vélem jót tettem azzal, hogy kíváncsiságomnak engedve meglestem mik lesznek a filmben. Ezek körül sokáig pattogott az agyam, és mire a film bemutatójához értem, addigra már szinte teljesen befogadtam őket. Így sokkal jobban sikerült elmerülnöm A Skywalker korában. Teljesen magába szippantott a film. És a végére nagy elégedettség érzéssel távoztam a mozi teremből. Pont olyan elégedettség érzéssel, mint Az utolsó Jedik idejében. És szerencsére szöges ellentétben volt a csalódottsággal, amit Az ébredő Erő után éreztem.

A Skywalker korával Abrams eltalálta a kedvenc történeti elemeimet. Keresés valami ősi tárgy után. Egy hatalmas, rejtőzködő gonosz visszatérése és felbukkanása. Az alaptörténet részben a Knights of the Old Republic-ot és a The Old Republic-ot juttatta eszembe. A Knights of the Old Republic-ban ott is ősi térképek után kutatnak, hogy megtalálják a Csillagkohót. A Skywalker korában a Sith útkeresőket kutatják, hogy rálelhessenek az Exegolra. A Knights of the Old Republic-ban a hősök menekülés közben egy hajó fedélzetén botlanak Malakba, aki felfedi a hős kilétét. Ugyanígy a Skywalker korában is a hősök épp menekülnek Kylo Ren hajójáról, mikor Kylo felfedi Rey előtt, hogy ő egy Palpatine. A feltámadt uralkodó erősen emlékeztet Vitiate-re, az ősi Sith császárra, aki szintén visszatért új testben a Végtelen Birodalom élére. A film kaland élménye a maximális faktoron pörgött. Rengeteg helyszínt láthattunk, talán soha nem volt ennyi bolygó egy filmben. Ez azért is jó volt, mert színessé tette a mozit. A helyszínekbe, ahogy tellett sikerült változatosságot is bepakolni. Persze csak mértékkel, mert az látható volt, hogy Abrams az előző két rész és a klasszikus trilógia atmoszféráját tartotta mérvadónak. A Pasaana az ott játszódó ünnep miatt lett igazán emlékezetes és színes. Láthattuk a Mustafart újra, de egy eddig ismeretlen helyszínen. Ez újabb plusz pont. Kijimi. Kicsit fantasy beütéses lett a helyszín. Érdekes lett és hangulatos. A havazás és a különleges kőépületek nagyon szépen néztek ki. Kef Bir és a második Halálcsillag roncsai. Nagyon jó és ütős helyszín, de én e helyett inkább a coruscanti Jedi Templomot választottam volna az eredeti Trevorrow-féle elképzelésekből. Meg lehetett volna oldani, hogy ugyanazok az események, melyek a Kef Bir-en játszódtak, a Jedi Templom alatt lettek volna Sidious titkos Sith szentélyében. Mindegy, így is az egyik legjobb párbaj és konfliktus jelentet kaptuk meg a második Halálcsillag roncsain hadakozó Kylo Ren és Rey között. Az Exegol valami tökéletes lett zárásként. A helyszín a Malachorra és a Korribanra emlékeztetett. Nagyon kíváncsi vagyok vajon mitől lett tiltott világ. Azok a romok, szobrok, valami hihetetlenül hangulatosak és minden eddigi filmes helyszínnél jobban megtestesítik a Sitheket és a sötét oldalt.

Nézzük a szereplőket.

Rey folytatja a saját képzését. Valószínűleg az ősi Jedik is hasonló módon jártak el. A film bár nem ad teljes körű magyarázatot a lány hihetetlen képességeire, de lehet sejteni, hogy mitől olyan erős. Nem csak azért mert tehetséges, és mert Palpatine. Szerintem a túlvilágról a Jedik eddig is segítették. Főleg Anakin Skywalker. Az én elméletem. A Jedi visszatér után Anakin szelleme megérezte, hogy Sidious feltámadt. Be kellett fejeznie a küldetését, de nem volt teste. Kellett kerítenie egy kiválasztottat, aki révén elősegítheti a végleges Egyensúlyt. Ez lett Rey. Anakin tudta, hogy ő egy Palpatine és tökéletesnek találta a lányt. Hiszen annak idején Palpatine őt téritette a sötét oldal felé, most úgy gondolhatta, hogy ha ő egyengeti egy Palpatine sorsát a világos oldalon, akkor megvan az Egyensúly egy része. Csak segítenie kell, hogy beteljesítse a küldetését. És ezzel megvan a magyarázat. Anakin szelleme a túlvilágról átcsatornázza a lányba a képességeit, így képzetlenül is óriási hatalommal bír. Vagy kvázi felfoghatjuk úgy is, hogy a túlvilágról képzi a lányt, úgy hogy nem Rey nem is tud róla. Sőt, senki más sem.

Rey útja hihetetlen utat jár be. Kételkedik a saját képességeiben. Fél a benne lakozó sötétségtől, mert látta, hogy az hová vezet. Furdalja a lelkiismeret, mikor úgy gondolja, hogy azzal az Erő villámmal Csubi halálát okozhatta. (Milyen szerencse, hogy mégsem.) A félelem akkor hág a tetőfokára, mikor ledöfi Bent. Az egyik legjobb pillanata a filmnek. És épp akkor hal meg Leia is. Megretten a tettétől, begyógyítja Ben sebét. És száműzetésbe vonul. Pont mint Luke. De Luke szelleme rávilágít arra, hogy nem ez a helyes út. Egy kicsit kitérek itt Luke Skywalkerre. Itt sokan úgy gondolták, hogy Abrams szembemegy Johnsonnal. Én úgy látom, hogy egyértelműen nem ez történt. Sőt, inkább reflektál, tovább viszi azt a szálat. Hisz Az utolsó Jedik végén Luke újra Jediként viselkedik, önfeláldozó hős lesz. Luke még a halála előtt megváltást nyert. A Skywalker kora Luke Skywalkere pedig már a megdicsőült hős szelleme. Szóval, akik szembeköpésről hadoválnak, baromságot mondanak, mert elfeledkeznek Luke Az utolsó Jedik végén végrehajtott tettéről és viselkedéséről. Szóval, Luke szépen rávilágít arra, hogy mi Rey útja. És mikor eloszlik a lány elméjében a köd, megy és indul beteljesíteni a végzetét. Reynél még az ütős jelenetek között volt az, amikor a saját sötét oldali énjével vívott párbajt.

Finn. Nem sikerült tovább vinni a Rose-zal val kapcsolatát, amit nagyon sajnáltam. Finn az a személy, aki nem találja a nők között az igazti. Az ébredő Erőben úgy tűnik, mintha Rey felé vonzódna, Az utolsó Jedikben Rose-zal kezd el kialakulni valami, és itt A Skywalker korában ott van Jannah. De egy kapcsolatot sem sikerült kibontani rendesen, amit sajnálok. Egyébként a folytatás trilógiában a szerelemi szál lett a leggyengébben ábrázolva, illetve inkább úgy mondanám, hogy ez kapta a legkisebb figyelmet. A Pasaanán már azt hittem sokakkal együtt, hogy szerelmet akar vallani Rey-nek. De aztán mégse. Arra számítottam volna, hogy Erő-érzékeny volták akarja bevallani. De a filmben később több olyan történés is van, mely ezt sugallja. Sajnos ezt sem volt idő rendesen kifejteni. Mindenesetre bírnám, ha Finn Rey tanítványa lenne később. A cselekedetei szintén nagyon meghatározók. Az exegoli csatában majdnem újra megpróbálkozik az önfeláldozással.

Poe. Igyekszik felnőni a vezető szerepéhez. Leia halála után nagyon érezhető volt, hogy tanácstalan és szeretné Leia örökségét méltó módon tovább vinni. A Zorival való kapcsolata érdekesnek tűnik. Nem igazán értettem, hogy Zori miért volt állandóan sisakban. Szerettem volna többször látni az arcát. Mindenesetre Poe szerintem érettebb lett. Igyekszik a cél érdekében mindent elkövetni. Megható volt a pillanat, amikor az Exegolon az elveszi látszó csatában harcos társaihoz szól. De aztán jött a nagy megkönnyebbülés, mikor jött a nagy felmentő sereg.

C-3PO poénjai nagyön ütöttek. Artunak sajnos nem jutott itt sem túl sok szerep. BB hozta a formáját. DI-O szintén emlékezetes droid. Poe beszólása nagyon jó volt. Kicsoda? Kúpfej?

Csubi. A régi figurák közül csak ő maradt meg. Megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy csak fogságba esett. Az a pillanat, amikor a végső csata előtt a készülődés közepette ott ül egymagában nagyon megható és drámai. Szegény Csubi, nagyon megsajnáltam. Mindenkit elvesztett. Luke-ot, Leiát, és Hant is. Nagyon megható.

Leia. Kiválóan megoldották a kivágott jelenetekből a halálát. Méltó módon búcsúztak el tőle a készítők. Óriási szerepe volt abban, hogy Ben visszatérjen a világos oldalra. Ennél jobban ezt nem is kivitelezhették volna. Rendkívül érzelemdús az a jelenet, amiben Leia a fiát szólítja a halála előtt. A hercegnő békében nyugodhat. Az eszmék amiért ő és a vér szerinti anyja Padmé is harcolt tovább él.

Lando. Kis szerepeket kapott, de azok meghatározók lettek. Segítség nyújtás a Pasaanán, a Poe-nak mondott szavak, a segítség meghozása. Ezek mind nagyon tetszettek. Róla még el tudnám képzelni, hogy A Skywalker kora után politikai vezető lesz.

Ben Solo, azaz Kylo Ren. Itt örültem, hogy nem a Trevorrow-féle változat szerint kezelték őt. Kylo még mindig hisz abban, hogy valami teljesen újat teremthet. Épp ezért nem örül Sidious visszatértének sem. Miután odaér az Exegolra készen áll arra, hogy őt is elpusztítsa, de mintha megérezné, hogy ehhez kevés, és kell hozzá Rey is, rááll a feltámadt Sith tervére. Szerintem egyértelmű, hogy Kylo Ren és Sidious ellentétes oldalon állnak, már az elejétől kezdve. Csak mindketten megpróbálják kihasználni egymást. Egyikük sem tervez hosszú távú jövőt egymás oldalán. Nagy pillanat volt, mikor kiderült, hogy minden hang a fejében, Snoke, Vader….stb. Sidious volt. Kylo az Első Rendet akarja tovább építeni, de Sidious az útjában áll. Összetűzésbe kerül a Sidious párti Enric Pryde-dal. Hux-on meg nem is csodálkoztam. Ő már korábban is gyűlölte Kylot, azt meg végképp nem akarta, hogy Sidious visszatérjen. Akkor már inkább az Ellenállással való lepaktálást is jobbnak tartotta. Kylo Ren minden eddiginél jobban el akarja fogni Rey-t. A Ren lovagokat is beveti. Kár, hogy a Ren lovagokból nem kaptunk többet, és kíváncsi lettem volna, miért kovácsolja újra a maszkot. Kylo és Rey összecsapásai emlékezetesek. Először a Pasanaán az Erő párbaj. Aztán a Kijimin az Erő összekapcsolás révén kaptunk olyat, ami még nem volt. Olyan párbajt, ahol a felek két egymástól távoli helyszínen voltak. A második Halálcsillag roncsainál lévő párbaj során az látszik, hogy eleinte életre-halára megy a dolog. Majd Kylo megkapja a halálos sebet, hallja az anyja hívó szavát, és érzi anyja halálát. Rey pedig meggyógyítja. Ez valahogy előhozza belőle Ben Solót. A legjobbak közé tartozik a Hannal való beszélgetése és a vörös kard eldobása. Hannál nem tudom, hogy az látomás volt, vagy valamelyik Jedi szellem döntött úgy, hogy Han szellemét a túlvilágon megkeresi és ideiglenesen odaviszi a fiának. Mindenesetre az a megható beszélgetés megtette a magáét. Nagyszerűen párhuzamba lehet állítani Az ébredő Erővel. Majd Ben is indul az Exegolra Reyt megsegíteni.

Darth Sidious. Végig ő kavarta a dolgokat itt is. Ezzel bezárult a kör. A feltámadását sajnos nem magyarázták meg. Csak az biztos, hogy A Jedi visszatér végén meghalt, és akkor beállat az Egyensúly. De a feltámadásának körülményei homályban maradtak. Valószínűleg azért, mert Abrams szereti a misztikumot és nem szeret magyarázkodni. Itt viszont hiányoltam ezt. Bele lehetett volna szőni. Na, mindegy, így is nagyszerű szerepet kapott. Tehát Snoke amolyan báb volt. Kb, annyi szereppel, mint Dooku. Nem baj, ez legalább egy kis előtrilógiás elem. Sidious hozz a formáját, a terve csúcspontján van. Ahogy megismertük, ő olyan akinek van terve szinte mindenre. Az esetleges halálára is. Remélem a feltámadásának körülményeibe beleszövik a Plagueis-szel kapcsolatos dolgokat is. A Végső Renddel és a bolygópusztító fegyverekkel teletűzdelt flottával ő érezheti magát nyeregben. A tervének időzítései kérdésesek, de ezekre is gondolom válaszokat kapunk.  Benne van az összes Sith szelleme és ereje. Szóval a lelehető legmagasabbra emelték a tétet. Voltak újra szuperfegyverek. Ezúttal elütöttek a Halálcsillagtól, ami nagyon jó ötlet volt. Nem zavartak. Mind a Legendák, mind a kánon szerint az ősi időkben voltak szuperfegyverek szép számmal, melyeket az ősi Sithek fejlesztettek ki. Elég belegondolni a Legendákbéli Csillagkohóba, a Tömegárnyék generátorba, vagy Vitiate flottájára. Azt nem értem, hogy miért van arra panasz, hogy itt Sidious ilyeneket használ, mikor az ősi Sithek is ugyanilyenekhez folyadmodtak. Igaz a kánonban még nem részletezték e ősi fegyvereket, de már tettek rájuk utalást, tehát láthatunk még ilyeneket a kánonos Régi Köztársaság történeteiben is. Sidious ezzel a flottával nagyon hatékonyan térdre tudja kényszeríteni a galaxist. A félelemre és a terrorra épít, ősi sötét oldali módszerek ezek. Teljesen összhangban van a SW elemekkel. A másik: Palpatine képességei. Az hogy villámokat ereget a flottára, valami hihetetlenül jól néz ki. Imádom, amikor ilyen felturbózott Erő-képességeket látok. És a terve hihetetlenül gonosz. Beleköltözni az unokájába.

Itt elérkeztünk a végső összecsapás részletezéséhez. Ami fantasztikus és döbbenetes lett. Talán az egyik legjobb és legdrámaibb a filmek közül. Ezek a jelenetek olyan szinten vannak, mint A Sithek bosszúja végén látható párbajok, és A Jedi visszatér végén látható tróntermi jelenet. A tét óriási, itt minden elbukhat. A drámai és az epikusság faktora a maximumra van tolva. Ez nagyon érződött. Szóval emlékezetes összecsapásokat kaptunk. A Ren lovagokat gyorsan elintézték, de nem baj. Rey fénykardot teleportált, és ez a képességet már régóta látni akartam. Finn, Poe, Jannah, Lando és mindenki jól kitett magért. Lando szépen összegyűjtötte a galaxis népeit. Kedvencem mikor felbukkan a felmentő flotta. Mégis a végső csata az Erő használók között dőlt el. Úgy éreztem, hogy ez tényleg pontot tesz a Jedi-Sith konfliktus végére. Palpatine-ban az összes Sith, Rey-ben az összes Jedi. Abszolút a legjobb jelenetek közé tartozik a Jedik szellemeinek suttogása. És magyarul is kiváló volt. Yoda, Anakin, Luke, Qui-gon, Obi-van, Mace, Ahsoka, Kanan, Aayla Secura, Adi Gallia és az összes többi Jedi besegítenek. Sidiousnak remélem örökre vége. Így a Sitheknek is vége. (Egészen addig, míg valamelyik Erő-használó rá nem lel Sith tárgyakra, melyek segítségével újra feléleszti ezt a rendet.) Nagyon szerettem azt a részt amikor Ben és Rey egymás oldalán néztek farkasszemet az utolsó Sithtel. Nagyon megható volt Ben áldozata. Feltámasztotta Reyt, (ez megint csak a túlvilági Jedik segítségével volt lehetséges), aztán egyesült az Erővel. De előtte még volt egy csók. Nem bántam azt a jelenetet. A megváltás és a szeretet jelképe. Két olyan motívum, mely szintén a Star Wars alapjait képezik.

A végén pedig utalásokat kapunk, hogy ezúttal az Első Rend, illetve a Végső Rend vesztett. Ezek a lezuhanó csillagrombolók. Valószínű, hogy galaxisszerte mindenki fegyvert fogott az elnyomók ellen. Ezzel a múlt egy szelete lezárult.

A tatuini végkifejlet. A Skywalker család története véget ért. Ezt szimbolizálja az, hogy Rey eltemeti Luke és Leia fénykardját. Megható, hogy végül felveszi a Skywalker nevet. Így ez az örökség is folytatódhat. Rey Skywalker hátat fordított a vér szerinti múltjának. Tehát mindegy, hogy egy senki vagy, vagy valaki ősgonosz volt az egyik ősöd, te saját magad kovácsolod a sorsod. Pedig a lány nagyon megrémült, mikor Kylótól megtudta, hogy ki is ő. De a végén felismerte, hogy nem kell a múlt béklyójában élni. A félelmet le lehet győzni. És a szeretet a kulcs. Ez a világos oldal igazi fegyvere. Nem érzem, azt, hogy itt is szembe mentek Johnsonnal. Csak annyira, ahogy Lucas is szembement saját magával a klasszikus trilógia bizonyos darabjaiban. És ahogy Rey felkattintja a kardot… az valami új kezdet jele. Gyönyörű és megható a végső jelenet, ahogy Luke és Leia szelleme nézi Rey Skywalkert. Még akkor is nagyszerű, ha oda lehetett volna tenni több Jedi szellemet is.

A Skywalker kora kiválóan lezárta az alap sagát. Összességében véve rendkívül elégedett vagyok vele. A folytatás trilógia végül is felért nálam a klasszikus trilógiához, bár az előzmény trilógiánál nem lett jobb. De így is remek filmek születtek. Szép volt.

 

 

[Pildi]

Számomra jelenleg ez a legjobb film mind a tizenegy közül. Lenyűgöző befejezés, ami elvarázsolt minden egyes alkalommal.

[Ody Mandrell]

Legtöbbször ezt a filmet láttam moziban az összes SW közül. Nálam egyelőre a sequel trilógia a favorit.

[Pildi]

2 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Nálam egyelőre a sequel trilógia a favorit.

Most én is így érzem.