Ugrás a kommentre

Egyéb fontos


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Én tegnap megkaptam a 2. oltást (Szputnyik). Míg az első rendesen ledöntött (láz stb.), ezt most alig éreztem, a fejem fáj enyhén, de az a fronttól is lehet. Viszont aludtam 11,5 órát.

Hozzászólás ideje:

Túl vagyok én is a 2. adag Szputnyikon. :) 

 

Most valahogy gyorsabban ment a folyamat mint az elsőnél, pedig még a papírmunka is ugyanannyi volt. Ahogy felértem az emeletre ahol oltanak, mint a repülőtereken a fénykardos irányító emberek lépett elém egy katona és irányított a megfelelő irányba, hogy mehetek is befele a dokihoz. Ahogy leültem, kérdezte, hogy minden rendben volt az első után? Mondom persze, és már szúrta is belém. Mire észbe kaptam már a folyosón vártam a papíromat :D Még bőven volt negyed óra a megbeszélt időpontig amikorra hivatalosan mennem kellett volna, én már bandukoltam haza.

 

Egyébként minden tiszteletem az egészségügyiseké, hogy végigcsinálták/csinálják ezt az egészet, mosolygósan és kedvesen. Meg a katonáké is, akik fél percenként ugyanolyan segítőkészen és kedvesen magyarázzák el minden sorra kerülőnek a teendőket a papírokkal stb, és mikor mennek végig a folyosón a dolgukra a várakozók között akkor is mindig megkérdezik az embereket, hogy mindenki jól van e. :) 

Hozzászólás ideje:

Azt hiszem ezzel a lánnyal a könyvtárban mégse fog menni a dolog. Már egy ideje újra tudok járni a könyvtárba és akárhányszor találkozunk nagyon igyekszik kerülni engem. Köszönök, aztán éppenhogy csak visszaköszön. Mindig igyekszik valamelyik kollégájával beszélni, vagy valaki másnak segíteni. Mikor a hogyléte felől érdeklődök kedvesen, akkor csak röviden válaszol. Már márciusban megkapta a szerelmes verset plusz csokit is. Azt hiszem egyértelműen levonható a következtetés: nem akarja, hogy tovább folytassam az udvarlást nála. Csak azt sajnálom nagyon, hogy kellemetlenséget okoztam neki. Szerintem nem fogok tovább kezdeményezni nála, mert csak annál rosszabb lesz neki. Nekem akarom, hogy meggyűlöljön. Eleinte azt gondoltam, hogy bocsánatot kérek tőle, amiért a közeledésemmel rossz érzést keltettem benne, de valahogy azt érzem, hogy ezt se kéne, mert akkor csak még rosszabb és kínosabb lenne az egész.  Inkább megpróbálom elfelejteni. Csak nagyon nehéz, mert nagyon fáj.

Visszaállok alapállásba, nem kezdeményezek nála és jó darabig másnál sem. Sőt, szerintem inkább egyáltalán nem is kezdeményezek már. Azt hiszem, hosszasan értékelve a helyzetet mégiscsak jobb egyedül. Ahhoz már hozzászoktam, az elutasítás viszont piszkosul fáj, főleg mivel 16 év után először voltam szerelmes.

 

Hozzászólás ideje:
1 hour ago, Darth Revan9 said:

Eleinte azt gondoltam, hogy bocsánatot kérek tőle, amiért a közeledésemmel rossz érzést keltettem benne, de valahogy azt érzem, hogy ezt se kéne, mert akkor csak még rosszabb és kínosabb lenne az egész

Ezt szerintem semmiképpen ne tedd. Te semmit nem rontottál el, csak szerelmes voltál. Ezen nincs miért bocsánatot kérni.

Hozzászólás ideje:

Tanácsot szeretnék kérni. Kaptam a kiadótól egy tartós ajánlatot. Eddig mindig egyéni megbízási szerződéses keretek között végeztem szaklektor tevékenységet, vagy egyéb, kisebb-nagyobb dolgot. Most viszont felajánlották, hogy ezeket alkalmazottként is végezhetem. Végre eltekintettek az egyéni vállalkozói dologtól, mely eddig visszatartott, hogy belevágjak egy ilyenbe. Tehát normál, munkaviszonyos szerződési keretek között kéne végeznem. Viszont otthon, home office-ban. Ez volt a másik tényező, amit el akartam kerülni. Nem éppen ideálisak az itthoni körülmények a home office-hoz. Hiába adnának gépet, azt egy másik szobában tudnám csak beállítani, viszont a könyveimet és öcsém egyéb cuccait úgy kéne átrendezni, hogy annak következtében vállalhatatlan tömegnyomor lenne a lakásban. Szóval azt a lehetőséget elvetettem, hogy az általuk biztosított gépről dolgozzak. Marad az itthoni saját gép. Viszont én ezt úgy akarom, hogy fix munkaidőhöz legyen a dolog kötve. Erről is beszéltem már velük, fix bérezésért van erre esély. Én úgy gondoltam, hogy heti 40 óra lenne, hétfőtől péntekig 7-8 között indulna a munkaidő és 15-16 között érne véget.

Ilyen a saját gépem környezete. A világítással nagy probléma lenne. Én úgy gondolom, hogy be kéne állítani egy állólámpát, vagy valami ehhez hasonlót, hogy őszi-téli időszakban jobb legyen a megvilágítás. Most kb. ilyen este 8 és 9 között.

Szerintetek jó megoldás az, hogy beszerzek egy állólámpát, azt valahogy beállítom és tudna normális fényt adni? Egyébként a lakásunk panellakás, a vezetékek ugyanazok, mint kb. 50 éve, mint amikor épült ez a panelház. Mindenféleképpen valami normális világítás kéne őszi-téli időszakra, mert nem akarom, hogy az egyébként is gyenge szemem tovább romoljon.

A másik ami miatt aggódom az a home offiece munkaideje, nem szeretném, ha az lenne a dologból, hogy össze-vissza dolgozok, állandó lenne a káosz és szombat, vasárnap is lenne munka.

A múzeumban csak közfogis vagyok havi nettó 73.000-ért. Az alacsony bér ellenére nagyon megszerettem. Irodalomtörténeti dokumentumokat archiválok, dokumentálok, szkennelek, formázom a képeket és feltöltöm őket a MANDA rendszerbe, ahol a kutatók elérhetik. Nagyon nyugis, kellemes munka, A munkaidőt is elég rugalmasan kezelik szerencsére. Már nagyon beleszoktam és nagyon jól érzem magam. Beszélgetek is ott dolgozókkal. Most, hogy belegondoltam, hogy ha elvállalom a kiadói munkaviszonyos munkát, akkor nyilván ott kéne hagyni, és ez most valamiért fájó gondolatokat ébresztett bennem Viszont a mostani közfogis múzeumos munkám csak jövő februárig tart, nem tudni, hogy lesz-e újabb ciklus 2022 márciustól és arról is hallani, olvasni, hogy 22-től újból nagyon csökkentik a közfogisok számát. Félek. Nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés.

 

IMG_20210531_203100.jpg

Hozzászólás ideje:

A jó döntés, hogy ezt az állást elfogadod. A közmunka nem lehet végcél, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy tartós, mint ahogy írtad is. A 70 ezer forintról már nem is beszélve, abból nem lehet jövőt építeni. Ha az ottani kollégákat megkedvelted, még mindig el lehet menni munka után beülni valahova és beszélgetni, bár persze ez óhatatlanul is egyre ritkábban fog megtörténni, az élet már csak ilyen. Én is számtalan távozó kollégát elsirattam már, de az élet megy tovább.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.